7.fejezet - Ez elég gáz bosszú!

Sziasztok! Először is boldog karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak, és előre is boldog új évet! Ki mit kapott? Ettetek sokat? Szép lett a karácsonyfa? Mi a  7. résszel kívánunk boldog ünnepeket nektek, reméljük, elnyeri tetszéseteket!

Puszi: Pati és Zsó xxx

:.Zayn.:

Hamar eljött a fotózás napja és én még mindig nem tudtam, mit fogok mondani Angelának.  Ezer és ezer verziót lefuttattam magamban erről a beszélgetésről, de egyik sem alakult valami jól. A fiúk  már réges-régen elkészültek, én viszont még halogatni akartam az indulást. Lou szerint megérdemelnék egy-két pofont, de én nem vágytam még több fájdalomra. Ismét a kocsiban voltunk, próbáltam elbújni Paul elől, nem akartam, hogy lássa az összevert ábrázatom, bár meg kell hagyni, sokkal szebbek voltak már a sebeim, mint napokkal ezelőtt. A fiúk nevetgélve pattantak ki a kocsiból, rám-rám sandítva már előre élvezték a műsort. Legnagyobb meglepetésemre egy tengerpart melletti kis nyaralóba vezetett be minket az a fickó, akivel már egyszer találkoztunk. Ennél szebb napunk már rég volt, percekig csak álltam és hallgattam a madarak csicsergését, ahogy vígan ugrándoznak a gyönyörűen zöldellő lombok között. Éreztem a frissen nyírt fű illatával kevert sós levegőt, mélyeket szippantva élveztem az illatárt, mely átjárta egész lényem. A langyos szellő simogatta arcomat, majd tovább szántott az élénkzöld fűszálakon keresztül, hogy végre elérje a tengert. Halk moraját még itt, a ház előtt is lehetett hallani. A nyaraló tipikus luxus kivitelben volt, mégis volt benne valami otthonos és bájos, meg tudtam volna szokni. Egy fekete-zöld motor szinte hangtalanul parkolt be a mi sötétített ablakos BMW-nk mellé, mind kíváncsian kaptuk oda fejünket. A járművön két lány ült, hátul felteszem Bogi próbálta leküzdeni magáról a bukósisakot, hófehér ruháját tépte a szél elő elő villantva vékony, hófehér lábait. Szőkésbarna haja azonnal vállára omlott, ahogy levette fejét védő sisakot. Hatalmas mosolyra húzódott az ajka, amint meglátta Niall-t, aki, mint egy tök állt fülig pirulva a verandán Bogit kémlelve. Angelára sem kellett sokat várni, de ő kihívó nyári ruha helyett fekete bőrdzsekit és farmer rövidnadrágot viselt. Haját gyorsan kiszabadította a gumiból, melybe eddig tartotta. Nem hittem a szememnek, még így is úgy néztek ki, mint a modellek, ahogy kínzó lassúsággal sétáltak felénk. Hatalmas görcs állt gyomromba Angela láttán, szívem akár egy szerelmes tinié megmakacsolva magát minden áron azon volt, hogy kiugorjon a helyéről. Másodpercekre elakadt a lélegzetem, ahogy néztem a két felénk közeledő lányt. Már csak lépések választottak el kettőnket, csókért nyújtottam a nyakam, nem bírtam volna ki még egy másodpercet nélküle. Lehunyt szemmel vártam, hogy ajkai enyémre tapadjanak. Miután már kényelmetlenül sokáig tartottam úgy fejem, kinyitottam szemeim, még pont elkaptam, ahogy dióbarna tincsei elsuhannak mellettem.

Lesült a bőr a képemről, ennél kínosabb dologban sem volt még részem, fel sem fogtam, mi történik, de máris éreztem, ahogy arcom lángba borul. Nem fogom ezt annyiban hagyni! De nem ám! Megpördültem tengelyem körül és Paul veszedelmesen villogó szempárjával találtam magam szembe.

- Veled meg mégis mi a csuda történt?! - Vizsgálta meg alaposan arcom, gyilkos pillantást vetettem Angelára, mire ő csak a vállát rángatta.

- Nem tudom így megcsinálni a képeket Paul! A száját még meg tudnám oldani egy kis Ps-el de nézd meg a szemét! - Rázta meg fejét értetlenül, mintha nem is tudna az egészről semmit.

:.Angéla.:

Pontosan tudtam, mi történt Zayn-el, de én tökéletesen ketté tudtam választani a magánéletemet a munkámtól és így nem tudtam megcsinálni a képeket. Nem örültem, hogy továbbra is itt kell maradnom, de hát mit van mit tenni, ha a kölyök nem bír a pici fenekén maradni. Lazán elsétáltam mellette, pontosan tudtam, mit akar és hogy mit vár, de most munka van, nem szórakozás! Egyszer-egyszer egy menet oké, most viszont ehhez volt a legkevesebb kedvem. Pault vettem célba s elpanaszoltam neki, mi is a problémám, mire ő azonnal célba vette a kis sztárocskát, aki rákvörös fejjel nézett hátra. Megmosolyogtatott a jelenet, ahogy leszidja, kedves barátnőm viszont már másik bolygón járt a szőkeséggel. Harry lépett oda hozzám kihívó arckifejezéssel. Nem tudtam mire vélni, így hát karba tett kézzel hasonlóképp néztem abba a csillogó zöld szempárba.

- Ez elég gáz bosszú! - Bámult még mindig szemeimbe. Sosem voltam az a típus, aki előbb szakítja meg a szemkontaktust. Mélyen legbelül megdöbbentem, nem akartam én semmi miatt bosszút állni.

- Nem tudom, miről beszélsz... bár sejtem... - Léptem be privát szférájába, mire ő tett egy lépést hátra. Príma, enyém az irányítás. - Gondolom elmondta, hogy dugtunk. Figyelj, lehet ez a haverodnak többet jelentett, mint kellene, de elmagyarázom neki, ha szeretnéd, hogy ez csak egyszeri alkalom volt - Őszinte megdöbbenést láttam az arcán, ami már végképp összezavart.

- Szóval te nem vagy szerelmes Zayn-be? - Nevetésben törtem ki, előtúrtam fényképezőm, miközben fejemet ingattam még mindig ezen a kijelentésen.

- Ide figyelj, nem akarom én megsérteni a ti kis lelki világotokat, de nekem nem kell ez a felhajtás! Hogy szerelmes vagyok-e ? NEM! Teljességgel kizárt! Az én szerelmemért tenni  kell! Én nem vagyok olyan, mint a többi liba, aki a házatok előtt táborozik! Nekem nem is kellett a gyerek! - Leesett állal bámult rám, majd, mint aki ezzel befejezte ezt a beszélgetést, lelépett. Nem akartam beavatni abba, ami történt, ez tűnt a legjobb módszernek a lekoptatására és lám, sikerrel jártam.

Végül is arra jutottunk, ismét elhalasztjuk a fotózást, ami már igazán nem volt ínyemre. Meghívtam őket egy italra, ha már ilyen szépen összegyűltünk. Zayn slattyogott be a konyhába utánam tarkóját vakargatva.

-Beszélnünk kell! - jelentette ki tétován. Nem hagytam abba az italok készítését, vártam hogy folytassa. Éreztem, hogy kínos neki ez az egész, bár nem tudom, mit talált benne annak.

-Mond! - bátorítottam egy kis esernyőt helyezve Bogi italába.

-Igazából egy fogadás miatt feküdtem le veled... De elképesztően jó csaj vagy és nem... - Egyetlen kézmozdulatommal bele fojtottam a szót. Behúzta a nyakát és összeszorított szemmel ácsorgott előttem. Nevetni kezdtem, majd felé nyújtottam kezem várakozón. Értetlenül nézett, tőlem várva a magyarázatot.

- Kérem a pénz felét! Mit vártál?! - Nevettem továbbra is pénztárcámból előhúzva egy 50-est. Kezébe nyomtam, mire ő csak még idiótább fejet vágott.

- Én is fogadtam arra, hogy lefekszem veled egy 100-asba, tessék, itt a te részed! - Sértettség tükröződött az arcán, majd ismét értetlen képpel bámult rám.

6.fejezet - Undorító vagy, Zayn Malik!

Sziasztok!! Meghoztuk a következö részt!! Reméljük, tetszeni fog Nektek! ( Nekem eddig ez a best. :3 Zsó)
Mint látjátok, új a kinézet. Erröl szeretnénk visszajelzéseket kapni, hogy tudjuk, mit alakítsunk. :)
Puszi: Pati és Zsó

:.Zayn.:

Még mindig fájtak sebeim, bár már inkább csak azok a karmolásnyomok, amiket Angela vésett hátamba, meg kell hagyni a csaj, akár egy tigris. Amilyen feltűnésmentesen csak tudtam, futottam Louis autójához. Feltéptem a jármű ajtaját és egy laza mozdulattal bepattantam az anyós ülésre rá sem hederítve barátom kutakodó tekintetére. Táskámat hátradobtam, majd lehúztam kapucnim fejemről, megkönnyebülés volt végre ismerős terepen mozogni. Erőteljesen kifújtam tüdőmben tartott levegőt, tudtam mi jön, mivel már vagy három perce a kocsiban ültünk, viszont be még nem indította azt. Nem voltam most kíváncsi barátom prédikálására, tegnap kicsit összekaptunk, mielőtt elmentem, amiért fogadtam Harryvel, hogy megdugom Angelát, nem hittem volna, hogy tényleg sikerül, pláne nem, hogy ilyen gyorsan. Lou még mindig bámult, utáltam, mikor így néz, olyan, mintha a vesémbe látna. Rászántam magam és mélyen, kihívón tekintettem abba az áthatóan kék szempárba. Mindenre gondoltam, csak arra nem, ami most jött: egy hatalmas pofon . Már értem, miért mondják azt, hogy “A fal adja a másikat”, az ütés hatására bevertem fejem az ülés támlájába. Számat elöntötte a tegnap szinte egész este érzett fémes íz, felszakadt a tegnapi sebem. Döbbenten bambultam  barátomra, aki most már hajlandó volt elindítani a kocsit. Lenyaltam ajkamon lecsorgó vért, egyre dühösebb lettem: a barátoknak az lenne a dolguk, hogy támogassák egymást, nem pedig az, hogy ok nélkül verjék. Fiúk vagyunk, de az isten szerelmére: felnőttek.

- Ezt meg mi a jó büdös f*szomért kaptam?! - Meredtem rá annyira fenyegetően, amennyire csak tőlem telt, de ha azt mondom, nem érdekelte, akkor az nem fedi a valóságot, valójában rám sem bagózott.

- Egy undorító köcsög vagy, Zayn Malik! Tudod, hogy nem szoktam így beszélni, de megérdemled! Fogadásból játszani egy lány érzéseivel?! Undorító vagy! Ráadásul nézz magadra! Bűzlesz az alkoholtól, szét vagy verve, ráadásul meg sem akarom kérdezni, mitől olyan tágak a pupilláid! Sajnálom Angelát, amiért bedőlt neked. És ha ez megjelent volna a mai újság címlapján?! - Vert rá egy hatalmasat a kormányra. Sosem láttam még őt ennyire dühösnek, akármennyire nem akartam beismerni, tényleg messzire mentem, nem tudtam, mit mondhatnék Lou-nak, hogy megnyugodjon.

- Oké... igazad van! Mit csináljak? - Sziszegtem összeszorított foggal. Sosem akartam beismerni, ha nincs igazam.

- Kérj bocsánatot és mond el az igazat - Mosolygott rám elégedetten. Kikerekedett a szemem; nem akartam, hogy Angela megharagudjon rám, magam sem tudom miért. Nem válaszoltam barátomnak, csak megadóan felemeltem a kezem és hátradőltem az ülésben, relaxálni akartam egy kicsit, amíg haza nem érünk és nem kezdődik előről minden. Csendben tettük meg a haza vezető út többi részét, már nem akartam mást, csak lepihenni, mivelhogy az éjszaka nem aludtam sokat. Vállamra kaptam táskámat és amint Lou megállt, kipattantam. Egyenesen a ház felé vettem az irányt. Belépve, mintha csak engem vártak volna, a maradék három bandatársam ücsörgött.

- Hi Zayn! - Vetették oda egyszerre visszafordulva ír banda társamhoz, aki egy hatalmas mosollyal az arcán mesélt éppen valamit. Ez aztán a meleg fogadtatás...Ledobtam táskám a konyhapult mellé és egy pohár vízzel a kezemben letelepedtem az egyik bár székre.

- Mi ez a kupaktanács? - Hajtottam le poharam tartalmának felét szinte egyszerre. Mintha most léptem volna be, minden szem rám szegeződött és kifejezéstelen arccal méregettek, pedig pontosan tudtam, mennyire szarul nézek ki. Niall arcáról lefagyott az eddig ott díszelgő ezer wattos mosoly.

- Niall éppen elmesélte, hogy randira hívta Bogit... - Mutatott Liam szőke barátomra válla felett, de szemét még mindig nem vette le arcomról.

- Harry, lógsz nekem, nem kevés pénzzel! - Néztem a göndörkére, eltelt vagy 2 perc, mire vette a lapot.

- Lefeküdtél Angela-val? - Esett le az álla egyenként mindenkinek a szobában.- És amúgy is, hogy nézel te ki?! - Mutatott rám. Egy szempillantás alatt mindenki összerakta a képet, az arcok, ahogy meredtek rám : Harry: kissé elismerőn, de megbotránkozva, Liam: mint aki még azt sem fogta volna fel, hogy ma szerda van , összezavartan lesett rám, Niall arcától viszont visszarettentem, annyi harag és megbántottság csillogott benne. Pedig nem az ő csaját döntöttem meg.

- Undorító vagy, Zayn! - Csattant fel hirtelen Niall, Lou, mint aki csak a végszóra várt, pont akkor toppant be a feszültségtől majd szétpattanó szobába.

- Én is ezt mondtam... - Csóválta meg fejét. Elegem lett mára, pedig még el sem kezdődött a nap, úgy döntöttem, ebéd nélkül fekszem le aludni, egy perccel sem bírtam volna több időt tölteni velük. Undorodva néztem eddig annyira kívánt vizemre, majd csapot papot otthagyva szobámba siettem és bevetettem magam puha ágyamba. Még hallottam, ahogy suttognak kint, de már nem is igazán volt kedvem figyelni, lassan elnyomott az álom.

 :.Angéla.:

Bogi végül úgy döntött, átjön, hogy rendesen el tudja mondani, mi történt, bár nem voltam a legjobb állapotomban örültem, hogy orra alá tudtam dörgölni, hogy megfektettem az egyik kedvencét. Barátnőm nem váratott sokáig, ha akar valamit, akkor egy másodperc alatt ott tud teremni. Csináltam neki egy kakaót - nagyon tekintélyt parancsoló ital egy árvaház vezetőjének -, magamnak pedig egy csésze nyugtató teát. Láttam rajta, hogy már majd kiugrik a bőréből, csak végre elmesélhesse, mit történt.

- Kezdheted - Telepedtem le a vele szemben lévő székre.

- Niall randira hívott!- Visította, mosolyogva megvártam, míg lenyugszik és kivesézi az egész sztorit elejétől a végéig.

-És veled mi jó történt?!

-Dugtunk Zayn-el... úgyhogy csengetheted a lóvét - Nyújtottam ki rá nyelvem: ősrégen kötöttünk egy fogadást, hogy aki előbb lefekszik egyikükkel, az kap 100 eurót; nem is igazán a pénzért csináltam, inkább csak a dicsőségért. Bogi csak kikerekedett szemmel bámult rám, valahogy más reakciót vártam... egy ideig csak ültünk, hagytam neki időt, feldolgozni az infót.

- Akkor jártok? - Lelkendezett, mire én félrenyeltem a számban lévő italt, vagy egy órás fuldoklás után végül szóhoz jutottam.

- Nem, dehogy! Még csak az kéne, hogy egy elkényeztetett kis sztárocska mászkáljon a házamban - legyintettem, Bogi pedig csak zavartan felnevetett és az asztalra dobott egy százast.

5.fejezet - G-y-o-n-y-o-r-u

Sziasztok!! :D Itt is az új rész!! Reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog! :D (Nekem nagyon bejött, eddig ez a legjobban. Zsóxxx)
A kép kizárólag a képzelet szüleménye!

:.Angéla.:

Kellemes,bizsergető érzés borította be vállam, majd egyre lejjebb kúszott hátamon finom és meglepően csikis apró szúrások kíséretében. Halkan felnyögtem, majd pár centit hátrébb kúsztam. Egy izmos kar ölelt át mellem alatt. Ahogy haja simogatta hátam, borzongás futott végig testemen, minden egyes csókja után. Elmosolyodtam, de nem éreztem elég erőt magamban, hogy kinyissam szemeim.

- Azt hittem, te az a Numera után kiosonós fajta vagy - Élveztem tovább hátamra lehelt csókjait. Aprót mozdult, forró lehelete simogatta tarkóm, mire én csak még szélesebben mosolyogtam. Túlságosan is hozzászoktam, hogy a férfiak számomra csak ágymelegítők, ezért minden fiú, aki nálam kikötött, nem maradt tovább hajnalnál, de őt nem tudtam kirúgni az ágyamból és én sem tudtam lelépni, hisz a saját házamban voltam. Annyira kellemes melegséggel töltött el, hogy ott találtam magam mellett. Már szinte el is felejtettem, milyen érzés így ébredni.

- Mit jelent? - Kérdezte selymes, már-már suttogásnak tűnő hangon, végig húzva ajkát szárnyakat mintázó tetkómon, mely alá az volt írva, “Vezess haza!” .

- Vezess haza... - nyögtem elhaló hangon. Maga felé fordított és felém görnyedt. Rákényszerített, hogy nézzek abba az együttérző mélybarna szemébe. Sosem bírtam, ha sajnálnak, hát még, ha ő sajnál.

- Mi történt? - kérdezte komoly hangon. Rögtön látta rajtam, hogy ez nem csak egy tetkó, ez annál sokkal többet jelent nekem.

- Az egyik kiborulásom alkalmával csináltattam - Nyeltem egyet, mert túl száraznak éreztem torkom a beszédhez - mindig is lázadtam a sorsom ellen, sosem fogadtam el, hogy olyan helyen kell élnem, amit mindennél jobban gyűlölök... utána pár héttel költöztem el otthonról, azóta csak telefonon tartom a kapcsolatot a szüleimmel - Visszagondolva elszorult a torkom. Zayn csak megértően bólintott és egy puszit nyomott homlokomra. Nem tudom, miért mondtam el ezt neki, valahogy mindig eltusoltam a történteket, de neki anélkül tudtam elmondani, hogy szánalmasnak érezném magam.

- Én is elmondtam valamit, most te jössz! - Fordultam felé felkönyökölve. Nem fogadta el a szituációt, helyette magához vont, hogy mellkasára hajtassam fejem.

- Nem szeretek másokat traktálni - Cirógatta meg hátam. Mérgesen kifújtam a levegőt majd egyenesen a szemébe néztem.

- Idefigyelj. Én sosem nyavalygok, de valami érthetetlen oknál fogva elmondtam neked, amit nem sok ember tud! Nem érezném magam egy nyafogós kis kurvának, ha te is mesélnél valamit! - Ültem fel és bosszúsan néztem abba a derűs kávészín szempárba. Felnevetett, majd felnyomta magát és ismét magához húzott.

- Rendben... - Nevetett fel jóízűen. Percekig csak hallgattam szíve dobogását, aztán halkan, fáradt hangon megszólalt. - Tudod... ahová jártam iskolába és ahol éltem, mindig célkeresztben voltam a vallásom és apám miatt, aki Pakisztáni származású. Tudod, nem voltak túl elnézőek velünk az emberek, pedig apám egy rettentően jó ember! - Bólintottam , jelezve, meg tudom érteni, amit mond, aztán folytatta - Ekkortájt szoktam rá a cigire, gyerekfejjel nem tudtam elfogadni, hogy kinéznek és egyre züllöttebbé váltam. Rossz társasába keveredtem és a nyakamba varrtak egy bolti lopást... emlékszem, anyám hogy zokogott, akkor. Miután lezajlottak a  tárgyalások és bebizonyosodott az ártatlanságom döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább, jelentkeztem az X factorba, hogy anyám és apám végre büszke lehessen rám... és most itt vagyok - Fejezte be egy hatalmas szusszanással.  Nem gondoltam volna, hogy ennyi szenvedésen kellett keresztül mennie ahhoz, hogy oda jusson, ahol most van. 

- Reggelizzünk! - Pattantam ki az ágyból magam után rángatva. - Tudod, tőlem nem lehet együttérzésre vagy vigasztalásra várni, mert sosem voltam benne jó, hogy kimutassam az érzéseimet, bezzeg a filmekben mindig tudják, mit kell mondani! Én általában csak rontok a helyzeten! - Nevettem fel savanyúan, kisétálva a konyhából. -De köszönöm, hogy elmondtad, nagyon sokat jelent! - Fordultam felé egy meleg mosollyal megajándékozva.

:.Zayn.: 

Elmeséltem neki azt, amit mióta sztár lettem senkinek. Féltem, hogy kiderül és minden címlapon én fogok virítani; hogy a fiúk, ha megtudják le fognak nézni. Tudom, ők nem olyanok... de nem olyan könnyű ezt magammal is elhitetni, mi sem vagyunk tökéletesek , ahogy azt sokan gondolják, köztünk is sok a vita és az egyetnemértés. Az, hogy elmondhattam, valahogy levette a vállamról ezt a szörnyű terhet. Nem is tudja, mekkorát segített csak azzal, hogy elmondhattam, kiismerhetetlen és elképesztően furcsa lány, na meg úgy töri az angolt, hogy legszívesebben nevetnék rajta, de nem úgy neveltek, hogy kinevetnék bárkit is. Így hát mosolyogva követtem őt a konyhába. 

- Nem akarsz felöltözni? - Kérdeztem letelepedve az egyik ebédlőasztalnál lévő székre. Csípőre tett kézzel méregetett.

- 1.: te is pucér vagy. 2.: így sokkal kényelmesebb. Talán nem tetszem?! - Fordult körbe, hogy jobban szemügyre vehessem tökéletes testét. Csak ekkor fedeztem fel, mennyi tetkója is van: felkarján egy mancsnyom, mellén egy madár és hátán a szárny. Mikor csípőjére néztem, lefagyott a kacér mosoly az arcomról, mely eddig ott virított. Rögtön észrevette és végigsimította kezét a repedéseknek tűnő halványrózsaszín csíkokon. 

- Konok kislány voltam és 16 éves koromban úgy határoztam, lefogyok. Két hét alatt 10 kilótól szabadultam meg. Mit ennél? - Nyitotta ki a hűtő ajtaját. Éreztem,  hogy még korán sincs vége a történetének, de nem faggattam tovább, helyette vállat vontam. Nem érdekel , milyen kaja ,amíg valami van a gyomromban. 

- Tojás megfelel?

- Nekem teljesen - Túrtam bele hajamba, mely még mindig összeállt zselétől. - Ha nem bánod, lefürdök - Intett, hogy felőle rendben van, rögtön megtaláltam a fürdőt, ahol elénekeltem neki a dalom. Most nem a kádat választottam, hosszú és macerás, inkább beugrottam a zuhany alá és hosszú percekig élveztem, ahogy a forró cseppek simogatják bőröm. Miután megmosakodtam, kiléptem és összeakadt a szemem a tükörképemmel , melyen egy hatalmas lila folt díszelgett. Reménykedni tudtam csak, hogy el tudom takarni míg hazaérek, jobb híján a tegnapi alsónadrágomba bújtam. Visszaérve a konyhába megcsapott egy isteni illat, valami külföldi szám szólt laptopjáról, melyet irtó hamisan énekelt. Mögé osonva elnevettem magam, mire ő kíváncsisággal teli borostyánszín szemét rám emelte.

- Mi van, Malik úr? Tán nem tetszik a hangom? Fogadjunk, ki sem tudod ejteni! - Fordult meg kihívóan.

- Naaa, hajrá, mondj valamit. Én túl profi vagyok ahhoz, hogy ne tudjak valamit kimondani! - fontam önelégülten kezem karba. Előkapott egy lapot és körmölni kezdet,t majd felém fordítottam, elvettem tőle, de csak bámultam a papíron lévő szavakat: “Az Angéla Gyönyörű” Ez a három szó talán nagyobb gondot okozott, mint akármilyen szám eléneklése. Nem volt ötletem, hogyan kezdjem el, helyette leültem és hosszú percekig csak tanulmányoztam. Magamban ezer definíciót lefuttattam, hogy lehet kimondani ezeket a szavakat, de ötletem sem volt. Elmélkedésemnek Angela vetett véget azzal, hogy elém rakta a tojás rántottámat, melyben tojáson kívül még sokféle hozzávaló díszelgett. 

- Na, te “profi”, rájöttél már? - Kérdezte elégedetten mosolyogva. Jobb híján betűzni kezdtem. - Az Angela G-y-o-n-y-o-r-u - Vakargattam fejem értetlenkedve, de ő csak kedvesen mosolyogva kijavított.

- Az Angéla gyönyörű - Olyan magabiztosan és elképesztően szépen ejtette ki szavait, hogy hirtelen már nem is akartam kinevetni angol tudása miatt. 

- Szép! - nyögtem végül, beleharapva tojásomba. Ennél finomabb tojást még életemben nem ettem, mint amit elém tett. 

:. Angéla.:

Akárhányszor javítottam ki nevem, valahogy az ő szájából tényleg szépen hangzott, mert nem magyarosan ejtette, szó se essék, imádom a magyart, de ahogyan ő ejtette, az más volt , különleges. Élveztem, ahogy szenved azzal a papírlappal, de már éppen ideje volt, hogy kisegítsem. Rosszabbul mondta, mint vártam, talán egy-két hangot ejtett jól egyedül. Jó volt nézni, ahogy falta a tojást. Még anno apámtól tanultam meg a tökéletes receptet, ő képes volt mindig valami újat tenni bele.  Végül minden jónak vége szakad, ideje volt indulnia, ahogy nekem is. Felhívta Lou-t, hogy vigye haza, én pedig összeszedtem magam és lealapoztam szeme körül díszelgő lilás karikát. 

- Jobb, mint újkorában! - Bólintottam elégedetten, mire ő köszönetképpen forró csókot lehelt ajkaimra, majd összeszedve cuccát elindult a parkoló irányába. Ahogy kiment az ajtón,

az én telefonom azonnal megszólalt, nem túl nagy megdöbbenésemre Bogi számával a kijelzőn, megnyomtam a fogadás gombot.

- Niall!!! - sikította bele vidáman a telefonba.

4. fejezet - Énekelnél nekem?

Sziasztok!! Barátnőm elkészült a következő fejezettel is, reméljük, mindenkinek tetszeni fog!!!

Puszi: Pati és Zsó xxx

:.Angéla.:

-Ennek a pulcsinak már úgyis mindegy - Húztam meg lazán rajta lévő vértől és még valamitől elég nedves pulcsiját. - Ne engedd el az orrod, mert ha lecsöpög egy vércsepp is, azt neked kell feltakarítanod! - Figyelmeztettem. Valamilyen szinten aggódtam érte, mert elég csúnyán nézett ki az a liluló monokli a szeme alatt és az orrából ömlő vér sem akarózott elállni. Magam után húztam a fürdőszobába; már nem is védekezett csípős megjegyzéseim miatt, amit szintén rossz jelnek vettem. Táskámat és dzsekimet a fürdőszoba egyik sarkába hajítottam, majd a csaphoz toltam Zayn-t. - Dőlj a csap fölé, nemsokára eláll! - Elkezdtem róla lerángatni véres pulcsiját, egy idő után ő is segített, majd pár perccel később már félmeztelenül ácsorogott a csap felett. - Istenem, miért kínzol?! - kérdeztem végigpásztázva tökéletesen kidolgozott testét, mire megerszett egy elégedett mosolyt. Bevizeztem egy törlőrongyot és letöröltem maradék vért az orra alól.

- Miért van nálad stuker? - Kérdezte a kád szélére telepedve, egy hangos nyögés keretében nézett fel rám.

- Magyarországon minden sikátorban ezt látod, ja és a szüleimnek 10 évig volt kocsmájuk. Gyakorlatilag ott nőttem fel - Trappoltam ki konyhába egy kis jégért és fájdalomcsillapitóért. Pár perccel később már ismét bent voltam; láttam rajta, hogy eléggé ellátták a baját, de nem szóltam: tudtam, hogy már eleget kapott, így hát csak átnyújtottam neki jeget.

- Nagyon érted a dolgod - Szorította jeget bordáihoz.

-Szerintem többször verekedtem a 15 Magyarországon töltött évem alatt, mint te egész életedben! - nedvesítettem be ismét rongyom megtörölve borostás állát, melyen még mindig volt itt-ott pár vércsepp. Megrántotta a vállát, de a hirtelen mozdulattól ismét felnyüszített.

- Ne mozogj annyit, ellenőriznem kéne a bordáidat és az orrod, hogy nem-e tört el valamid - térdeltem le elé , várakozón sandítva kávé színű szempárba. Valahol tetszett a helyzet, mindig is szerettem a monoklis pasikat a házamban, de nem akkor, ha a karrierem múlik rajta. Óvatosan elvette a jeget bordáitól, hogy át tudjam őket tapintani. Megpróbáltam olyan gyors lenni, amilyen csak tudtam. Próbálta tartani magát, láttam rajta, hogy nem akar gyengének mutatkozni, magamat ismertem fel benne. Nem találtam törést sehol, amiért valahol mélyen hálát adtam az Istennek. Végül 10 perc alatt elláttam minden sebét és a vért is feltöröltem a fördőszobapadlóról, majd kitámogattam a nappali kanapéjára és kezébe nyomtam a távirányítót.

:.Zayn.:

Nem hittem volna, hogy így helyben hagynak azok a gorillák, dehát én sem vagyok egy Rocky. Angéla az apró csipkelődései ellenére kedvesen bánt velem, bár nem sokat beszélt. Szakszerűen ellátta sebeim, amiért nagyon hálás voltam; ha egyedül lettem volna, lehet, arra vetemedek, hogy bemenjek a kórházba, annak pedig nem lett volna túl jó vége. Nagyon fájt a bordám, azonban ideiglenes ápolónőm diagnózisa szerint csak megrepedt, de az is elég volt ahhoz, hogy ne akarjak levegőt venni, mert minden egyes lélegzet vételnél belenyilallt a fájdalom. Ennyire még sosem hagytak helyben; kezdem azt hinni, túl erősnek képzelem magam. Bele sem akarok gondolni, mi lett volna, ha nem jön Angéla és húz ki a slamasztikából. Tökös csaj, meg kell hagyni. Az egóm jó nagy sallert kapott, amiért egy lány mentett meg, de hát nem egy akármilyen csajjal van dolgom. Pár perccel később megjelent egy doboz fagylalttal a kezében, amit átnyújtott, majd letelepedett mellém a kanapéra. Furcsálltam, amiért olyan távol ült tőlem. Felhúzta mezítlábas talpát a kanapéra, olyan aprónak tűnt így.

- Ne bámulj, egyél! Hidd el, jót fog tenni! - Libbentette hátra göndör fürtjeit ismét a Tv felé fordulva. Látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog, ezért megkíséreltem felállni és elmenni, hiszen én biztos nem maradok egy olyan házban, ahol nem látnak szívesen. - Most meg hová készülsz?

- Látom, hogy nem látsz szívesen; hívok egy taxit vagy valamit és lelépek! - Vontam vállat, mire szeme azonnal aggódóan csillant fel; de csak egy másodpercre láttam, mert megint felvette az állandóan magán hordott pókerarcát. De lehet, hogy csak képzelődtem ebben a félhomályban. Felállt és lassú mozdulatokkal tétován elém sétált.

- Nem erről van szó! - Ültetett le egy mozdulattal. - Tudod,  engem az emberek nagy többsége félreért - ült le ismét mellém, csak most olyan közel, hogy a combunk szinte összeért. - Csak tudom, hogy sok lány akar és ha egyből levágódom melléd olyan közel, amilyen közel csak tudok, azzal elijesztelek, elvégre mégis egy csajnál vagy, akinek van a lakásában egy stukker, egy gázspré és egy paprikaspré - Visszafojtott levegővel vártam hogy tovább sorolja az önvédelmi tárgyakat. Nem tudom mit tükrözhetett az arcom, de rám pillantva elhallgatott - Látod?! Figyelj, én csak nem akartalak megijeszteni, ha szeretnél, maradj északára, hiszen már úgysem fogsz tudni taxit fogni és nem szeretném, hogy így meglássanak... - Húzta el a száját. Hirtelenjében nem tudtam, mit gondoljak erről a lányról. Annyira félreértettnek és annyira másnak tűnt, sokkal sebezhetőbbnek, mint amikor leoltotta azt a lányt az étteremben, még mindig azzal a tétován csillogó mélyzöld szemmel bámult, amitől elakadt a lélegzetem. Karomat lassan vállára tettem és közel húztam magamhoz; testem önkéntelenül mozdult, ahogy puszit nyomtam homlokára.

- Mond szépen: Kérlek szépen Zayn Malik, te hatalmas és tökéletes sztár, tölts nálam egy feledhetetlen éjszakát. - toltam el magamtól, hogy szemébe nézhessek.

- Kényszeríts! - Bökte meg mellkasom. Ledöntöttem kanapéra és csikizni kezdem, mire belőle csak úgy dőlt a nevetés. Valmelyikünk felvetette az ötletet hogy folytassuk az estét ott, ahol abbahagytuk. Ittunk, nem is tudom, meddig belekóstoltam a magyar különlegességekbe, hogy pontos legyek, megittunk egy üveg pálinkát. Ott ültünk ketten a kádban anyszült mesztelenül, totál részegen és egy kicsit bedrogozva; meg kell említenem a fiúknak, hogy vennem kell egy ilyen kádat. Mélyen a szemembe nézett és ha nem szólal meg, itt dugom meg a kádban, az biztos.

- Énekelnél nekem? - Csúszott lejjebb a kádba olyannyira, hogy lábujjával elérte combom. Amilyen apró volt, az én lábamat kényelmesen a csípője mellé tudtam csúsztatni. Valahogy ez a kérés tőle őszintébben hangzott, mint eddigi életem során bárkitől. Vállat vontam, majd egy mozdulattal mellé csúsztam, ő pedig belebújt karjaimba, lassan kezdtem bele dalomba, melyet még 2 éve írtam és még sosem énekeltem el senkinek, mert nem éreztem úgy, hogy valaha valaki is meg tudná érteni, de ő annyira más... talán ő lesz az, aki megérti.

“You leave me alone,

And I'm feeling so sad.

Why did you do that?

I'm so alone

Can you come a back?

I'm afraid alone.

Oh-oh"

Nagy Zsófia

Egyre jobban elhalkult a hangom és lassan megtört; ahogy a végéhez értem, szemem könnybe lábadt. Úgy éreztem beleszakad a szívem ebbe a dalba. Angéla lassú mozdulatokkal feltérdelt és arcomat két keze közé fogta, de én nem néztem rá, egyszerűen nem volt erőm visszatartani könnyeim.

:.Angéla.:

Ahogy Zayn énekelt, néha el-el elcsuklott a hangja, de annyira mélyreható volt. Egyszerűen gyönyörű és szívet tépő. A hangja, akár egy angyalé; beleremegett testem minden porcikája. A forró víz ellenére rázott a hideg, nem sírtam 6.-os korom óta, de ahogy hallgattam, rám szakadt minden szomorúságom; szomorúság és boldogság. Feltérdeltem és szembe fordultam vele, arcán olyan tisztán látszott minden érzelem, hogy fájt ránézni. Fekete hajában kósza vízcseppek csillogtak, szeméből lassan kigördült egy könnycsepp. Kezembe fogtam arcát, de nem nézett rám; lecsókoltam az arcán végigtáncoló színtiszta érzelmet, majd lágyan magamhoz öleltem. Már csak a csattanást hallottam, ahogy a pohár leér a földre és karok a hátamon; úgy kapaszkodott belém, hogy úgy éreztem, soha sem fogom tudnielengedni. Annyira hiányzott az életemből az érzelem, hogy most minden cseppjét magamba ittam a pillanatnak, éreztem, ahogy teste lassan megremeg és az enyémhez nyomódik; és végre a szemembe néz, nem szégyellve könnyeit. Ő a legerősebb ember, akivel valaha találkoztam, döntöttem el magamban, ajkára tapasztott szájjal. Én sosem mertem kimutatni érzelmeim, mert gyengének tartottam volna magam, de ahogy a csókjainkban éreztem sós könnyeit, úgy éreztem ennél erősebb nem lehet valaki. Támaszra volt szükségem, és nem csak nekem, neki is. Nem engedhettem, hogy bárki is bántsa! Sosem éreztem még ennyi érzelmet egyszerre, ilyen gyengének de mégis olyan erősnek magam, mint akkor és ott ahogy egymást támogattuk a hálószoba felé csókok és könnyek között vergődve, öröm és bánat között. Beletúrtam nedves fürtjeibe és gyengéden alsó ajkába haraptam, ezzel halk nyögést kiváltva belőle. Ujjai felfedező útra indultak testemen, mindenhol, ahol érintett, testem lángolni kezdett. Ledöntöttem az ágyra imádtam irányítani. Lovagló ülésbe helyezkedtem csípőjén és úgy csókoltam tovább . Lélegzet vételnyi szünetet sem tartva élveztük egymást órákon át tartó élvezetet zúdítva egymás testére és lelkére.

U.i..: Sajnálom a sex jelentek kihagyását!! De úgy gondoltam vannak 18 évnél fiatalabb olvasóim is! Köszönöm hogy olvasol!! Xoxo Pati...

3. fejezet - Dirr, durr, csók?!

Sziasztok, itt is van a következő rész, reméljük, mindnekinek tetszeni fog!! Kommentet hagyhattok!! Ártani nem árt ;D

Puszi: Pati és Zsó

:.Angéla.:

Megcsörrent a zsebemben hagyott mobilom, mire majdnem szív infarktust kaptam. Előhalászva megnéztem a számot: nem ismerem, de nem voltam olyan fajta, aki csak úgy hagyja csörögni a telefonját, így hát a fogadás gombra nyomtam a kijelzőn és a fülemhez szorítottam a készüléket.

- Halló?! - Páran az asztaltól rám néztek, barátnőm leintett, hogy ez illetlenség, de nem igazán érdekelt. Nem voltam idevalósi, hogyan is érthettem volna meg mit szabad és mit nem? Hiszen itt még büfögni sem büföghetsz az utcán! Cöh... úri népség. Felálltam, majd az étteremből kisétálva megálltam az utcán.

- Helló Angéla! - Köszönt egy ismeretlen hang, mire én csak türelmetlenül toporzékolni kezdtem. Kíváncsi voltam, ki keres ilyenkor és mit akar: engem senki nem szokott keresni,  mert tudják, hogy valószínű, úgysem vagyok elérhető közelségben. - Én vagyok a mai srác, tudod a puszisfiú - Használta magára a legidiótább jelzőt. Még az is jobb lett volna, hogy "Francia"

- Igen, a puszis gyerek - Nevettem fel, mire többen is rám néztek. Hogy itt mennyire érdekli másokat mit csinálsz…röhej.

 Igen... - Mondta elnyújtott hangon, teszem fel zavarba hoztam. - Na de nem erről akartam veled beszélni - Nevetett fel idegesen. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhat. - Ma nem lenne kedved elugrani bulizni? Csak lemegyünk a srácokkal és gondoltam te is jöhetnél, ha gondolod... - Máris felvillanyozott egy jó erős ital gondolata.

- Naná! Egy magyar lányka sosem hagyja ki a bulit! Csak mondd a helyet és az időt, ott leszek. - Szinte hallottam ahogy megkönnyebbülten felsóhajt. Bediktálta a bár helyét és az időt és már le is tette, nehogy meggondoljam magam, édes srác...

Visszatérve letelepedtem a fiúk mellé, mire minden szem rám szegeződött.

- Ki hívott? - tette fel a kérdést barátnőm egy krumpli darabot tömve szájába.

- Úgy néz ki, ma bulizok! - Mondtam elégedetten majszolva a tányéromon lévő sültkrumpidarabot, mire ő csak dorgálóan nézett rám. Nem értettem miért, csak felvontam szemöldököm: nem akartam tele szájjal beszélni.

- Itt nem illik kézzel fogdosni a kaját egy étteremben. - mire én nagyba taperolni kezdtem a tányéromon egészben heverő csirkét, kiöltve nyelvem Bogira. A fiúk nevetésben törtek ki.

- Sokkal jobb íze van, ha előtte megfogdostam! - Töröltem meg kezem a szalvétámba, mire ő csak megforgatta szemét.

- Tényleg?! - Értetlenkedett az asztal másik végében ülő Niall, mire én megfogva a tányérján lévő kis koktélparadicsomot a szájába tettem, de ő csak tele szájjal nevetni kezdett.- A borsó meg a héja - ingattam a fejem felváltva nézve barátnőmre és a szőkeségre. Bogi is mindig tele szájjal beszélt, mert "akkor jön az ihlet".

–                  Fújj! Ki tudja, hol járt előtte a kezed?! - Vágott vissza barátnőm, mire én csak kihívóan végig nyaltam villám, annyi erotikát víve a mozdulatba, amennyi csak tőlem kitelt – és az nem kevés.

-  Akarod tudni?! - Incselkedtem tovább. Ha akartam volna sem tudtam volna nem észrevenni, hogy bámulják a fiúk a jelenetet. Zayn arcán lehetett látni leginkább, hogy tetszik neki, amit lát. Felé fordulva lejjebb húztam mélyen dekoltált felsőm. - Mit bámulsz?! Csak nem megtetszettem a B.B.B.* - nak? – Mosolyogtam, majd választ nem várva kezdtem további csacsogásba a fiúkkal. Miután megettük az ebédünk elköszöntünk és hála Boginak, percek alatt otthon voltam. Barátnőmtől még az úton megkaptam a magamét emiatt a húzásom miatt, de nem igazán izgatott: mindig is ilyen voltam: szerettem incselkedni és ha még öt ilyen híres fiú is bedől női bájomnak… az igencsak tetszett. Kitett ideiglenes szállásomon, megköszönve indítotam útjára, majd lift helyett lépcsőn indultam fel az emeletre. Nem volt kedvem megvárni a liftet, és  amúgy is gyorsabbnak találtam a lépcsőt, hiszen ha már van két egészséges lábam, használjam is. Felérve szobámba bevetettem magamat a zuhany alá, valahogy nem éreztem volna helyesnek ha most tapasztalnám meg először hidromasszás kádam nyugalmát, sokan idiótának tartottak volna egy-egy ilyen kijelentésem miatt, de hát ha egyszer így van? Hamar eljött az este és én egész nap nem csináltam semmit - azon kívül, hogy öt dögös sráccal kajáltam. Felkaptam kedvenc ruha összeállításom, ami egy fekete feszülős felsőből egy fehér-kék foltos farmer nadrágból és egy fekete tűsarkúból állt. Hajamat szokás szerint szabadon hagytam,  első pár tincsem egy virágos csattal fejemhez tűztem. Tükör előtt álldogálva nem tudtam igazán eldönteni, milyen sminket kenjek fel: az alapozót, mint mindig kihagytam, mert kényelmetlenül éreztem magma… mintha három kiló vakolatot kennék a képemre, ezért csak macskaszemet csináltam magamnak egy egyszerű tussal. Útnak indultam az este gyönyörűen kivilágított Londoni utcákon, tekintetek követtek végig amerre jártam, hát, hiába, mégiscsak a magyar lányok a legszebbek, pár fiú még le is szólított, de én amennyire gyorsan és szelíden tudtam, lekoptattam őket. Nem csapjuk a szelet több embernél is! Ez íratlan szabály! Nem mintha lett volna valakim...

A Pub feliratú szórakozó helyhez érve már ott várt rám az én puszisfiúm. Nevetve megölteltem, és hála nagylelkűségemnek egy újabb puszival köszöntem meg, hogy elhívott.

- Nos, kedves "Puszisfiú", még a nevedet sem tudom- Mosolyogtam rá legelbűvölőbb mosolyom előcsalva. A pincér mellénk lépve kihozta a megrendelt italainkat. Belekortyoltam a Jack Daniels-embe, mely  először végigperzselte torkom, de gyomromba érve jóleső melegséggel árasztotta el egész testem.

- Teo - Kóstolta meg Wisky-coláját, majd elfintorodott egy másodpercre, mire én felnevettem.

Nagyon kellemesen telt az este Teo-val. Egy kicsit tutyi-mutyi, de nagyon kedves srác. Bemutatott pár barátjának, akik úgyszint nagyon szimpatikusak voltak és rögtön úgy bántak velem, mintha a barátjuk lettem volna. Egy percre otthon éreztem magam köztük. Szívesen vette, ha mesélek neki az életemről és ő is nagyon sokat mesélt nekem Franciaországról és megígértette velem, hogy ha oda látogatok, azonnal felhívom és első osztályú idegenvezetést kapok. Meg kell hagyni, a gyerek nagyon tudott táncolni, még az én style-omhoz is igazodni tudott- nem a zene, hanem a saját ritmusomra táncoltam világéletemben. 1 óra tánc és 4 pohár wisky után úgy éreztem, ideje távozni. Teo felajánlotta, hogy elkísér, de nemet mondtam: aludni akartam, nem szexelni, márpedig ha a szőkeség beindul, észrevételeim szerint nem lehet leállítani. Az első, hirtelen jött csókunk után tudtomra is adta, hogy holnap elmegy, ami nem igazán érdekelt, sok szerencsét kívántam neki az este további részéhez. Így hát magamban indultam útnak, szédülésem ellenére remélehetőleg a jó irányban. Az egyik sikátor mellett elhaladva három fiút láttam, ahogy püfölnek egy náluk fele akkora srácot. Talán észre sem veszem, ha nem kiált fel valami számomra érthetetlen dolgot a srác. Mélyen kifújtam a levegőt és a piának hála felbátorodva indultam feléjük az utcán. Mondjátok, hogy dilis vagyok, de sosem bírtam kihagyni egy ártatlan pára megvédését.

- Halihó fiúk - Köszöntem csábos mosolyt erőltetve arcomra. Próbáltam leplezni egekbe szökő pulzusom vad dübörgését. Tudtam, hogy nem hallják, de akkor is ez idegesített most mindennél jobban. - Nem hallottátok még, hogy kezdjetek veletek egy súlycsoportban lévővel?- Érdeklődtem tásákámba túrva.

- És az ki lenne, cica?! Talán te? - Sétált felém kéjenc mosollyal a magasabbik, 30 év körüli férfi. Előkaptam a 357-es magnum revolveremet, mire a férfibe láthatóan belefagyott a szar. Imádtam ezt a pisztolyt, évek óta álmom volt megvenni: lenyűgöztek a forgótáras pisztolyok, amiket régen csak az Orosz roulett-ből ismertem. Mosolyogva biztosítottam ki, majd a közeledő férfira szegeztem.

- "Cica"?! Nem tetszik ez a megszólítás...- Ingattam meg fejem.

- Ennek a picsának fegyvere van! - Ordította el magát és elengedve a srácot rohant ki a sikátorból, nemsokára a haverja is észbe kapott és követte.

- Jobb, ha te is lelépsz, amíg szépen mondom, gumimacim - Mosolyogtatott meg a neki kitalált név. Mint egy jó kisfiú, amint leeresztettem fegyverem már rohant is ki a sikátorból. Táskám mélyére tuszkolva siettem a földön ülő fiúhoz. Amint közelebb értem, nem hittem a szememnek: Zayn ült a földön egy hatalmas monoklival, pulcsija ujjába törölgetve az orrából folyó vért. Csúnyán elintézték a gyereket, ami miatt elképesztően dühös lettem, robbanásra készen álltam meg a gyerek előtt.

- Te idióta pöcs ! - Meglepetten nézett szemembe. - Így hogy a faszomba csinálom meg azokat a kurva képeket? Nem bírtad volna ki, hogy egy rohadt másodpercig a picsádon maradj?! - Húztam fel ingénél fogva földről, hogy szemébe nézhessek. Nem láttam mást a szemében, csak fájdalmat és értetlenséget. Egy mozdulattal ellökte a kezemet és dühösen a szemebe nézett.

- Leszarod, hogy vagyok, mi? Neked csak a kurva fényképeid számítanak! - Tapintott rá a lényegre megvető hangsúllyal.

- És akkor mi van? Ismerlek én téged, hogy érdekeljen, mi van veled?! Gondolom, nem azért kötöttek beléd, mert olyan csendes, visszafogott fiúcska voltál. - rántottam meg a vállam dühösen: még elvárja, hogy érdekeljenek a hülyeségei. – Gyere, itt lakom, ellátom a sebeid. Ha így lekapnak, kitör a botrány. Látod, érdekel mi van veled.- felhúztam fejére kapucniját, mire felszisszent, de én csak szemforgatva vontam magam után az utcán. Szó nélkül követett, valószínűleg nem tudta, mennyire lehetnek komolyak sérülései és tudta, hogy mentőt hívni nem a legjobb ötlet, így hát kénytelen-kelletlen követett.

Ùj blog!!!!

Sziasztok! Nyitottam egy új blogot, ha van kedvetek, lessetek be:

Még mindig az egyetlen

Puszi: Zsó xxx

2.fejezet - Ne sikíts! Kérlek..

Sziasztok!!! Itt van a második fejezet! Ez most hamarabb kész lett, mint a többi, úgy néz ki, az írónő megerőltette magát :D (<3) Reméljük, mindenkinek tetszeni fog!! :D Várjuk a komikat!!!!

Puszi: Pati és Zsó xxx

.:Angéla:.

A nap sugarai bántóan világították meg az én békés kis szobám. Szidtam magam, amiért annyira sem voltam képes este, hogy behúzzam azokat a rohadt függönyöket. Morcosan tápászkodtam fel ágyamból, akár egy élőhalott jártam keltem szobámban a bőröndömet keresgélve. Tegnap annyira sem volt energiám, hogy lefürödjek, amint megkaptam kulcsimat feltrappoltam a szobámba és bedőltem a pihe-puha párnák közé. Igazán otthon tudtam érezni magam a panziókban, hisz négy évig éltem egyben. Törölközőm ledobva léptem a zuhany alá, sokkal jobban szerettem fürödni mint zuhanyozni, az valahogy jobban ellazított, de most egy gyors zuhany is megtette. Bogi szerette volna megmutatni nekem a várost, de tudtam, hogy ma nem leszek képes bejárni vele London minden négyzetcentiméterét. Sokkal érdekesebb volt számomra felfedezni a várost, minthogy vonszoljanak ide-oda. Fejemre tekertem törölközőm és meztelenül indultam ki a konyhába, telefonom a pultra dobva találtam meg. Imádtam az én ősrégi kis nokiámat, az  egyesek szerint pont nekem való okostelefont az első percben kettétörtem volna, persze véletlenül. Három nem fogadott hívás Bogitól. Erősen kipréseltem a benntartott levegőt amikor tárcsáztam számát.

- Szia! Angéla vagyok - haraptam bele almámba.

- Már ezerszer kerestelek! 10 óra van. Mit csináltál eddig? Oh.. várjunk, ne is válaszolj. Aludtál mi?! Én meg bezzeg már melózok - Nem hiszem el, hogy egy árvaházban főnökösködni akkora meló, de ráhagytam - Ebédelünk együtt? Naná, hiszen elviszlek egy igazi Nando’s-ba. Hogyne jönnél! - Barátnőm képes volt órákig locsogni mindenféléről, a végére már meg sem várta válaszom, volt olyan, hogy letettem a pultra a  telefonom,  megsütöttem a tojásrántottám és még mindig beszélt. Lenyűgözött, néha viszont halálra idegesített. Gyenge idegrendszerű lány vagyok és szeretek egyedül lenni, de mindig is imádtam barátnőm,  amiért mindig ott volt nekem, amíg hozzá nem szoktunk az osztrák iskolához: kétnaponta ki kellett rángatnunk egymást a depresszióból. - Nem hiszem el, hogy nem nálam laksz... ez olyan, nem is tudom, de nem tetszik! Legalább jó a hotel?! Meglátogatlak és ha nem tetszik azonnal hozzám költözöl! Érted? Figyelsz?!

-Igen-igen... oké! És mehetünk, 2-kor a szálloda előtt?!

-Tökéletes - Mondta, majd gyorsan elköszöntünk. Elindultam a “lakásfelfedező” túrámra. A konyhában és az étkezőben gyönyörűszép mahagóni bútorok voltak az étkező egybe volt építve a konyhával, abból nyílt a nappali: egy három személyes kanapé és egy hatalmas TV, tájképek lógtak a falon és egy kandalló állt a sarokban. Igazán hangulatos volt a lakás, a piros és a sárga minden árnyalatában pompázott. A hálószobában egy hatalmas francia ágy volt és egy TV, az ajtó mellett pedig egy hatalmas szekrény, benne egy kisebb fajta páncél szekrény. Itt mitől kéne félni?! Nem jártak még Magyarországon. A hálóból egy fürdő nyílt: a falakat szép, díszes fehér csempe borította, egy kisebb zuhanykabin és egy nagyon szimpatikus hatalmas hidromasszázsos sarok kád, mellette egy mosdó és egy hatalmas tükör. Lényegében ha nem lett volna panel, akkor még el is fogadtam volna. Immáron felöltözve indultam útnak London utcáit róva rájöttem, hogy szép város ez. Hát nem az otthon, de erre a pár napra elmegy. Elképesztő tájékozódó képességemnek hála valahogy a Big Ben-hez keveredtem, ami hatalmas volt. Szerettem a régi épületeket. Vettem egy fagyit a közeli bódénál és leültem a hídra, csodáltam az alattam folyó Temzét, ami kicsit a Dunára hasonlított. Elővettem telefonom és tárcsáztam Bogi számát. 

-Szia, hány óra?!

- Most komolyan ezért hívtál fel?- Értetlenkedett a vonal másik végén lévő barátnőm. 

-Nem, dehogy, csak itt ülök a Big Ben-nél és arra gondoltam, hogy ide jöhetnél majd értem és úgy mennénk a kajáldába - Nyaltam bele citromfagyimba.

- 1 óra és van ott a közelben egy Nando’s a Stamford úton menj át a hídon és el balra, ott lesz a bal oldalon. Bízom benne, hogy megtalálod. 

-Miről beszélsz? Én tökéletes tájékozódó képességgel rendelkezem.

-Indulok, ott találkozunk!- tette le a telefont.

Még ültem egy darabig a hídon, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a London Eye-ra.

Néztem a Temzét, ahogy a fény megtört a fodrozódó hullámokon. Kedvem támadt úszni.

- Bonne journée, madame - Könyökölt egy helyes fiú mellém. Velem egyidős lehetett, szőke haja és gyönyörű égszínkék szemei varázslatossá tették arcát.

- Bonne journée!- Viszonoztam gesztusát.

- Tudom, hogy idegen vagyok, de kérhetnék egy hatalmas szívességet a hölgytől?- Kérdezte zavartan, enyhe francia akcentusal.

- Ugyan, hagyd a formaságokat, mondd csak!- Mosolyogtam rá bátorítóan.

- A barátaimmal nyaralunk itt és azt mondták úgysem kapnék puszit egy ilyen gyönyörű lánytól - Nézett rám félszegen - Persze csak arcra, nehogy félreértsd!!- Mentegetőzött tovább, mire én felnevettem.

- Akkor bizonyítsuk be a barátaidnak, hogy a magyar lányok szeretik a francia fiúkat - Azzal egy hosszú puszit nyomtam ajkaira.

- Citrom?!- nyalta le ajkait, mire én felnevettem és a pohárkámra mutattam, amiben eddig a fagyim tároltam. Elővett egy tollat és egy papírt és ráfirkált pár számot. 

- Hívj, ha bármire szükséged van, az adósod vagyok!- kacsintott kezembe nyomva a papírt. - És köszönöm!!- intett, majd a többi fiúhoz futott. Elővettem a telefonom és bepötyögtem számát, majd elküldtem SMS-ben az enyémet. Elindultam a Bogi által mondott irányon és pár perc alatt már egy Nando’s feliratú étterem előtt álltam. Bevallom, nem ilyenre számítottam. Sárga falak, piros ponyva és narancssárgás székek. Felül pedig egy úgyszintén piros felirat az étterem nevével.

-Itt vagyok!- botorkált felém barátnőm.

- Mi ez az öltözék?!- nevettem el magam: úgy nézett ki, mint egy öreg nő, ebben a hosszú szoknyában és női zakóban.

- Tudod, így néz ki egy dolgozó felnőtt, nem úgy, mint te - Mutatott feszülős cicanacimra, magassarkúmra és félvállas pólómra. Szemforgatva indultam be az étterembe, bent leghátulra ültünk egy kis kétszemélyes asztalhoz. Bogi rengeteget mesélt minden féléről, az itteni életről és amíg a pincér ki nem hozta a rendelést Niallról áradozott, meg a tegnapi napról, hogy ő mennyire hálás. Jó volt boldognak látni végre, ennyi idő kihagyás után is úgy tudtunk beszélni mint anno 15 évesen. Együtt olyanok voltunk, mint akiket a világon semmi sem zavar. Mindenen képesek voltunk nevetni. Imádtam, hogy sosem unatkoztam mellette. Egy lány sikítva toporgott az egyik asztal mellett. Eleinte nem zavart, de mikor már 10 perce folyamatosan sikítozott, elegem lett. Barátnőm folyamatosan próbált csitítani, hogy nem éri meg itt balhézni, de engem nem érdekelt.  Sosem tudtam elviselni az ilyen kis picsákat. Odasétáltam hozzá és megkocogtattam a vállát, mire felémkapta fejét egy percre abbahagyva a visítást.

- Lehetne, hogy ne visíts úgy, mint egy fürdőskurva?!- Villantottam rá legkedvesebb mosolyom, mire az egyik pincér is mellém sasszézott, és igazat adva nekem - ilyen sem történik sokszor- kiterelte a kedves kishölgyet, aki csak hebegni-habogni tudott. Végre teljes nyugalomban sétáltam volna vissza a mi kis asztalunkhoz, de egy kéz, mely a csuklómra fonódott megakadályozott ebben. Azonnal kitéptem kezem a szorításból, nem bírtam elviselni ha idegenek taperolnak az engedélyem nélkül. 

-Sajnálom!- mentegetőzött a kéz tulaja, akiben Harry-t véltem felfedezni. - Szia Angela!- mosolyodott el féloldalasan, amolyan nőcsábító mosoly volt ez, amiből én nem kértem.

-Angéla- Magyarosítottam rosszul kiejtett nevem- Helló- Dörmögtem visszaindulva asztalunkhoz.

-Várj már - fordult hátra székén Harry- Nem akarsz ideülni?!- nézett rám kérdőn.

-Itt van Bogi is- Mutattam asztalunk felé. Niall erre rögtön felkapta fejét, mire én egy hatalmas mosollyal tudattam vele hogy láttam, ő csak zavartan vakargatta tarkóját. 

-Sziasztok fiúk!- Termett mellettem Bogi.

-Te mindig olyan tökéletesen időzítesz!!- mosolygott Louis. Barátnőm csak értetlenül tekintett körbe, majd tekintete megálapodott rajtam. - Harry meghívott engem az asztalukhoz kajálni - vontam vállat, mire ő csak csalódottan elmosolyodott - De Niall nagyon szeretné ha te is csatlakoznál- köszörültem meg torkom. 

-Hát...izé...az nem is... vagyi-is de... deee- Magyarázkodott a szőkeség fülig pirulva.

Tudtam, hogy Bogi sosem bocsát meg nekem, ha ki kell hagynia miattam egy ilyen “lehetetőséget”, mit volt mit tenni, átültünk. A két szőke persze mintha egy másik dimenzióba került volna: elcsacsogtak, engem persze Lou akart folyamatosan beszédre bírni. Néha jókat nevettem viccein, máskor legszívesebben tarkón csaptam volna. Harry természetesen mellém passzírozta magát és követelt egy képet, merthogy úgy nézünk ki, mint a testvérek: nekem is, neki is göndör hajunk és zöld szemünk volt, amit én természetesen már azelőtt észrevettem, hogy ő akárcsak látásból ismert volna. Nekem egy árnyalattal sötétebb zöld volt a szemem, de Liamnek még egy anyajegyet is sikerült kifognia, ami ugyanott volt mint Hazz-nak. 

-Kiposztoltam Twittere - Dugta az orrom alá telefonját, amiben ott virított a rólunk készült kép, félre is nyeltem miatta az italom . 

- Jézusom ember!!! Eszednél vagy?! Holnap velem lesz tele a Twitter és a Facebook - nyögöm fuldokolva- Ez mekkora poén - kacagtam el magam, mire ő is mosolyra húzta száját. 

- Nem tűnsz olyannak, akit érdekel más véleménye - Kapott be Zayn egy sültkumplidarabot.

- Oh, nocsak! A te hangodat is lehet hallani?! - Álmélkodtam, mire ő csak megforgatta szemét.

Első fejezet-

Sziasztok!! Íme hát Pati új történetének első fejezete! Reméljük tetszeni fog mindannyiótoknak!

Puszi: Pati(írónő) és Zsó(szerki)

:.Zayn.:

A fiúkkal és Paul-lal az oldalamon indultunk a mai fotózásra. Egy furcsa külföldi lap - talán német vagy osztrák - fotósa jön Londonba és kért pár képet. Paul olyasmit mondott, hogy kül,-és beltéri fotózás is lesz, de ahogy kisandított a BMW ablakán a szakadó esőbe- hacsak nem akarunk egy jó kis tüdőgyulladást kapni -, a kültéri fotózást átszervezik máskorra. Remek... Még több meló. Imádtam énekelni, de a sok interjú és fotózás már annyira nem volt ínyemre. Sajnos még kedves menedzserünk sem volt tisztában vele, milyen fotózásnak is nézünk elébe. Nem voltam túl jó passzban, a kevés alvás megárt nekem - hát még a nem alvás...

Fejünkre húzva kapucninkat ugráltunk ki a járműböl. Beérve a stúdióba a  pultnál ülő hölgy útba igazított minket és még egy kis térképet is kaptunk, nehogy eltévedjünk, de a 17-es terembe érve csak egy férfit találtunk, aki egy számomra ismeretlen nyelven kiabált a telefonba. Meglepve néztünk rá, mire ő csak egy kedves mosollyal intett, hogy üljünk le.

-Sajnálom - fogott kezet Paullal - Árpád vagyok - mutatkozott be kezet rázva mindannyiunkkal. Egy szimpatikus férfi volt, jó kiállással.

-Sajnos Angéla késni fog - túrt bele fekete hajába.

-Semmi gond - próbált optimista lenni Paul, de tudtam, hogy utálja a késést. Ha mást nem is, de ezt megtanultuk. - De a fiúknak 5-kor interjúja lesz, esélyes, hogy előtte befejezzük? - Árpád csak grimaszolt egyet.

-Rajta leszünk - bólintott - De ha megbocsátanak, én el is indulok. Viszlát! - tűnt el az ajtó mögött. Látszólag sietős dolga akadt. Eltűnt, egyedül hagyva minket. Tíz perc várakozás után úgy döntöttem, még most elmegyek a mosdóba. Minden folyosó egyforma volt, de jó tájékozódási képességemnek hála csak 5 percet vett igénybe, mire megtaláltam a keresett helyet. Dolgom végeztével indultam volna vissza a többiekhez, de kilépve az ajtón egy lány futott el előttem. Felém kapta a fejét és egy másodperc alatt a földre került. Mondott valamit idegen nyelven, amit nem értettem. Kezdtem unni, hogy ma senkit nem értek... Odasietve hozzá felsegítettem a földről. Megfordult és karon ragadva engem rohanni kezdett. Már éppen ellenkezni akartam, mikor berontott a 17-es terem ajtaján.

:.Angéla.:

Rohantam végig a folyosón lehagyva Bogit. Nem szerettem késni. Valaki kilépett a mellettem lévő ajtón, hátra akartam nézni, mert ismerősnek tűnt, de ahogy hátrafordultam összeakadt a lábam és lendületemnek hála a földön landoltam.  Fájdalmam kifejezéseképp elejtettem pár "Bazd meg"-et, az előttem álló fiú ugyanis - aki miatt elestem - maga volt Zayn Javadd Malik teljes életnagyságban. Elfogadtam felkínált jobbját, majd karon ragadva ismét futásnak eredtem. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem ellenkezett. Berúgtam a megfelelő - 17-es - terem ajtaját és már meg is pillantottam Pault, akinek a feje akár egy paradicsom vöröslött. Utáltam, ha leszidtak.  Mosolyogva kezet ráztam mindenkivel - Jó napot, örülök, hogy megismerhetlek titeket, a nevem Fehér Angéla. Ön bizonyára Paul - ráztam meg a menedzser kezét is - Sajnálom a késést, de Magyarországról jövök és félúton bedöglött a GPS-ünk, így is egész éjjel vezettem, hogy ideérjünk!  -  Mondtam a gyér angoltudásom miatt elég tagoltra sikerült mondatot.

-Fitt vagy! - lihegett Zayn még mindig az ajtóban ácsorogva.

-Csak nem megizzasztottam a mi kis sztárocskánkat? - gúnyoltam. Hirtelen 4 bandatag termett előttem és olyan mereven bámultak rám, hogy késztetést éreztem tökön rúgni őket - ennyit az angolok jólneveltségéről.

-Hazz, miért titkoltad előlünk, hogy van egy ikerhúgod? - motyogta Liam, mire Lou a nyakamba vetette magát.

-Annyira édes! - duruzsolta fejemet simogatva.

-Louis, én leszállnék róla, mielőtt robban! - szólalt meg Zayn egyre vörösödő fejemet látva.

-OMG! OMG! OMGGG!!!! Úristen!!! - Visította az ajtóban álló barátnőm.

-Bogi, esküszöm neked, hogy kitépem a tüdődet, ha elkezdesz visítozni! - váltottam át magyarra. Tudni illik utáltam nem az anyanyelvemen beszélni. 

Minden fiú rám nézett, mire fáradtan kifújtam a levegőt és folytattam. - Hoznál nekem egy extraerős feketét és egy Red Bull-t? És fiúk, ő itt drága barátnőm: Bogi. - váltottam át angolra. - És most lemegy a boltba. Kértek valamit? Maga, Paul? - dörzsöltem meg fáradtan orrnyergem, majd kérdőn a teremben lévő férfi neműekre pillantottam. A bandatagok egyenként felsorolták mit kérnek, barátnőm pedig már attól oda volt meg vissza, hogy előtte állt életének 5 értelme, ami engem megmosolyogtatott. Én sosem tudtam semmiért így rajongani. Miután Bogi távozott, én ásítozva kezdtem összeszerelni a felszerelést - szerencsére előrelátó módon Árpival már 1 héttel a fotózás előtt kiküldtem a kellékeket és a ruhákat. 

Egyeztettem Paul-lal: A kültéri képek megcsinálását csütörtökre halasztottuk, így volt még 3 napom pihenni. Törökülésben telepedtem le a földre, úgy ellenőriztem gépem beállításait.

-Bocsánat, hogy megzavarlak - ült le mellép Liam -, de megkérdezhetem, hogy honnan jöttél?

-Magyarországról. - Mosolyogtam fáradtan, mire csak egy meglepett "Ó" volt a válasz.

-Nekem azt mondták, hogy egy osztrák magazinnak kellenek a képek. - méregetett gyanakodva menedzserük. A terem elég kicsi volt, így ha normál hangerővel beszéltél, azt az egész helyiségben hallani lehetett.

-Igen, egy osztrák magazinnak dolgozom - vontam vállat, mire mindenki értetlenkedve nézett rám. 

-15 éves koromig Magyarországon éltem, onnan Ausztriába költöztünk, de én 18 évesen hazamentem, onnan Amerikába, 21 évesen Japánba és most ismét Magyarországon élek közel az osztrák határhoz, hogy könnyen be tudjak járni dolgozni. - néztem az érdeklődő fiúkra. Most már mindenki engem figyelt, ami nem igazán tetszett.

-És a barátnőd? - intett az ajtó irányába Niall.

-ő Kiss Boglárka, vele 15  éves koromban találkoztunk, és 20 éves korában költözött ki ide, Londonba. Mindig is ez volt ez álma. - mosolyogtatott meg az emlék - Már akkor a ti történetetekkel fárasztott, amikor megalakult a One Direction. Minden videót, számot és tényt meg kellett hallgatnom és néznem. Niall, te vagy a kedvence, megkérhetlek? - mire ő csak egy mindent tudó bólintással válaszolt és látszott rajta, hogy tetszett neki a bók. 

Mint aki tudja, hogy emlegetik, megjelent az ajtóban barátnőm, kezében a fért italokkal. Egyenként kiosztotta azokat, és a szőkeség egy hatalmas puszit nyomott arcára köszönetképpen. Azt hittem, Bogi ott folyik szét, Zayn-nek kellett megfognia a tálcát, nehogy elejtse.

-Bogi, talán meleged van? Úgy kipirultál! Tetszik az új színed! - kacsintottam rá és egy hálás mosolyt küldtem jótevője felé.

-Nehogy a nyakadba boruljon! - fordította felém a kávét. Nevetve vettem át kávém és az energiaitalom.

-Nem fog az nagyon beütni? - mutatott Liam az italaimra.

-2 és fél napja nem aludtam! Nekem semmi nem árt. - húztam le egyszerre. 

-Ugyanígy issza az alkoholt is! - nézett rám dorgálón Bogi.

-Kezdjük! - tereltem a fiúkat oda, ahol az első pár képet szerettem volna megcsinálni.

A fiúk beszámíthatatlanok voltak: Megkértem ő et, hogy jöjjenek közelebb a kamerához, erre elfutottak. Közben lemondták az interjújukat, így időkorlát nélkül tudtunk dolgozni. Talán Zayn-nel és Niall-el volt a legtobb problémám: A szőkeség nem akart külön képet magáról, mert ő "nem elég helyes". Boginak viszont sikerült feltornáznia az önbizalomhiányos fiú egóját. 

-Hadd nézzem! - idegeskedett Zayn!

-Jó az, ne sírjál! - morgolódtam.

-Angéla, ugye? Add csak ide! - nyúlt a fényképezőm után.

-Senki nem foghatja meg Csimbit az engedélyem nélkül! - támasztottam csupasz lában mellkasának, nehogy elérje.
- Csimbi?!- Húzta fel egyik szemöldökét.
 - Esküszöm nővé photoshop-pollak és kiteszem twitterre, ha nem hagyod abba! - mindenki nevetésben tört ki. - Bogi, rakd fel a gépre. - adtam át barátnőmnek a gépet, majd egy birkózó fogással ártalmatlanítottam Zayn-t.

:.Zayn.:

Kikezdeni velem?! Tetszett a lányka stílusa. Azt mondta, hogy minden magyar ilyen közvetlen, ami meglepett. Azt hiszem, látatlanban is bírom őket. Úgy kezelt minket, mint a testvéreit: Harry-t még tarkón is csapta, mikor már végképp nem tudott viselkedni.

Végre engedett a szorításból, így mielőtt meggondolhatta volna magát felálltam, de ő nem tartott velem. Lehunyt szemmel feküdt a földön, csokibarna loknijai szétterültek körülötte.

-Ezek nagyon jók! - dícsérték meg a képeket a fiúk. Még Paul is, pedig ő nagyon kritikus.

-Zayn! - a monitorra pillantva egy kávébarna szemű fiú nézett vissza rám, a színek és a kontrasztok elképesztőek voltak. Nem szoktak tetszeni a rólam készült képek, de ez a kép még az én tetszésem is elnyerte. Harry lapozott, mintha csak a szemünk lenne a fontos, azt emelte ki a különbözö hátterekkel - Lepislantottam a földön fekvő lányra, aki fáradtan tekintett fel rám félig csukott szemhéja alól. "Ügyes" dörmögtem neki halkan, mire ő csak elégedetten elmosolyodott, majd hívogatóan felém nyújtotta kezéz, hogy segítsem fel a földről, én azonban inkább leguggoltam hozzá és az ölembe vettem. Mondott valamit, felteszem magyarul, mert nem értettem.

-Azt mondja kényelmes. - segített ki szőke hajú barátnője. Letettem az álomszuszékot a kanapéra és már indultam volna vissza a többiekhez, ha nem markol bele a dzsekimbe, sikeresen lehúzva rólam azt.

-Eladom és elmegyek Hawaii-ra. - dörmögte félálomban.

-Már csak az hiányzik neked! - vette el -azt hiszem- Bogi göndörhajú barátnője kezéből a dzsekim, majd visszaadta.

-Zayn, indulunk - szólt Paul felkapva táskáját.

-Csütörtökön látlak szépfiú! - kacsintott rám Angéla, majd vad integetésbe kezdett, valószínűleg a fiúknak szánta. Paul-lal visszamentem a fiúkhoz, akik azon tanakodtak, mit kezdjenek szabadidejükkel.