Sziasztok! Eliza megírta a 14. fejezetet, reméljük, mindenkinek elnyeri a tetszésést, és talán hagytok egy-két kommentet is. :D
Nagyon-nagyon hálásak vagyunk Nektek a sok pipáért, kommentért és azért, hogy már 9 feliratkozója van a blognak, hogy a több, mint 4000 oldalmegtekintést már ne is említsem. Csodálatosak vagytok, köszönjük!
Puszi: Eliza és Bo×××
:.Angéla.:
Mindennél jobban örültem volna, ha be sem tettem volna a lábam Londonba. Még egy hónapja sem vagyok itt, de Zayn-nek és az érzelmeinek sikerült csírában elfojtania a további ittmaradásom lehetőségét. Elvoltunk, jól szórakoztunk meg minden, de ő mégis egy szupersztárocska és... nem tudom megérteni, miért én! Egy érzelmi nyomorék vagyok! Szó szerint! Hogy én szerelmes legyek úgy isten igazából? Olyan nyálas módon? Neeeem..... Az minden voltam, csak nem én. Dadogtam meg hebegtem össze vissza. Mit mondhattam volna? Szívem szerint azt ordítottam volna, hogy sosem akarom látni többé... Megijesztettek az érzései? Várj... Engem? Megijeszt valami? Itt tényleg komoly baj van, döntöttem el. Mikor Paul belépett, azzal megmentette az életem, nem hittem volna, hogy fogok én így örülni még akárkinek is. Éreztem, hogy még mindig minden szem rám szegeződik. Utáltam a figyelem közép pontjában lenni, főleg így, rettentően kényelmetlenül éreztem magam. Tagadhatatlan, állati vele a szex, de én ha valakivel komoly kapcsolatba kerülök, annak sírás a vége, és jobb az elején tisztázni: aki sír, az NEM én leszek...
A motor baleset után bevallom, kicsit vártam, hogy bejöjjön hozzám, ám amikor Bogi közölte keres, azt mondtam, ne mondja meg, hol vagyok, elvégre jobb így.
Lustán kattintok párat igencsak fájó karommal, utálom a kórházakat, semmi kedvem vissza menni, de nincs sok választásom, hiszen megígértem Boginak és amit én ígérek, be is tartom.
Megcsináltam a kért képeket és már indulhatnékom volt, Paul viszont igencsak szükségesnek érezte a rengeteg velem való beszédet. Miután végre elszabadultam, futólépésekben indultam a kocsihoz, éreztem a pillantását koponyába fúródni, aztán egy hatalmas kezet, ami bilincsként tartotta fogva repedt csuklóm. Fájdalom indult útnak testembe, de mindig is erősebb voltam annál, mint hogy hisztizni kezdjek, helyette megfordultam.
- Harry? Mit akarsz?-sziszegtem fogaim között, mert már a fél karom lángolt.
- Én csak...
- Megtennéd, hogy leveszed rólam a kezed? - döbbenet látszott szemében, majd védekezőn maga elé emelte karját.
- Nem kell ennyire agresszívnak lenned! - háborodott fel.
- Nagyon rossz embernek mondod ezt! - sétált el mellettünk egy dobozzal Bogi nevetve.
- Figyelj göndi! Három helyen van elrepedve a csuklóm, amit olyan nagy bőszen szorongattál, amitől szerintem most nincs vérkeringés az ujjaimban, de semmi gond, mondjad csak! - fontam karba kezem.
- Mi történik Zayn és közted? - magasodott felém. Nem tetszett a sértettség a hangjában és ezt a birtokló hozzáállást sem díjaztam.
- Ha akarja, szerintem elmondja ő... - fordultam meg ismét.
- Önző vagy! - kiáltotta utánam.
- Figyelj szépfiú... ez a világ az önző embereké, majd ha az olyan nyámnyilák, mint te fogják vezeti, fejet hajtok! Nem ismersz! Ne ítélkezz felettem! Hidd el, ez a legjótékonyabb dolog, amit tehettem! - Pattantam be a kocsiba, ahol már várt Bogi az ilyenkor szokásos szúrós tekintettel.
- Kérlek, bassz le te is! - fordultam felé erőtlenül. - Már csak az hiányozna.
- Tudod, hogy nem szidlak le... De fáj, hogy ennyire megbántod! Visszamegyünk a kórházba, rendbe hoznak és vissza mész szépen Magyarországra! - nem eset jól, amit mondott, bár tudtam, igaza van, jobb, ha nem forgatom fel még jobban az itteniek nyugodt kis életét, legjobb, ha mindenki tovább lép.
.:Zayn.:
Rettentően csúnyán faképnél hagytak, belátom... Szörnyű érzés, hogy így pofára ejtett. Mindig is tudtam, ő más! De nem ebben a végkifejletben reménykedtem. Harry mérgesen kullogott felém valami zavart arckifejezéssel.
- Rohadtul nem értem, mit látsz ebben a ..... Na jó, ki sem mondom! 2 percet sem beszélgettünk, de szerintem jobban leoltott, mint bárki más eddig! - mérgelődött hajába túrva.
-Zayn és az a mazochista természete... - ingatta a fejét Louis.
- Megszerzem magamnak! - csattantam fel, mire mindenki értetlenül meredt rám. - Még nem tudom, hogyan, de.... megszerzem... az ujjam köré csavarom! - indultam el, majd megtorpanva ráztam feléjük mutató ujjam - Csak figyeljetek! - indultam meg ismét, de Paul elém állt.
- Nem igazán érdekel a csaj szerző hadjáratod! Most munka van! Szabad a következő hetetek, játssz akkor - terelt minket a kocsi felé.
A nap nagy része koncertezéssel telt, meg interjúkkal csak a szokásos dolgok. Közben végig izgultam azon, mit mondok Angelának. Tudom, egy ilyen csúnya vissza utasítás után hagynom kéne, sőt mérgesnek kéne lennem, de nem, egyszerűen nem vagyok egyik sem, örülök az új kihívásnak! Végre valami izgalmas feladat. Napját sem tudom, mikor nem omlott valaki az első szavamra a karjaim közé, de ő annyira más, nem hiszem, hogy jobb értelemben, de megmagyarázhatatlan okok miatt ő kell nekem és kész!
Idegesen tekeregtem az ágyban, még mindig fel voltam lelkesülve. Liam lazán besétált félhomályban úszó szobámba.
- Helló Zayn - mosolygott az ágy szélére telepedve.
- Mit szeretnél Liam? - ki akar oktatni, tudom.
- Miért akarod őt annyira? - kérdezte felvonva szemöldökét. Hosszú szünet állt be közénk, valójában nem tudtam, ha kinyitom a szám, nem csak összefüggéstelen szavak ömlenének ki belőle. De meg kellett próbálnom elmagyarázni neki.
- Figyelj! Ő annyira más, okos és nem is tudom, fantasztikusan erős lány, nem adja magát - Liam furán nézett rám, mire én rögtön tudtam, mire gondol. - Jó persze, lefeküdt velem, de én nem a testére gondolok! Hanem lelkileg, vele nem járhat akárki! És én abban a maroknyi emberben akarok lenni! Szeretem őt! Tudom, makacs... idegesítő... önző... fafejű és igazából ezzel rá is jöttem, hogy fogalmam sincs mit látok benne, de szeretem Liam, akármilyen hihetetlen! ő csak rám mosolyog és akár egy hétévesnek, összeborzolja hajam, majd bólint.
- Tudom, mit érzel.... Bár Danielle tökéletes! Szép... kedves.. aranyos... de most nem ez a lényeg. Ha szereted a lányt, mi melletted állunk! Na jó, talán Harry kicsit idiótának tart, de tudod, hogy nem kell adni a véleményére, ha lányokról van szó - vállamra teszi kezét és elmosolyodik, jól esik a törődésük. - Csak ne hajszold a végtelenségig - figyelmeztet még utoljára, én pedig intek neki, majd jóéjszakát kívánva bebújok a takaró alá.
Másnap szinte kiugrottam az ágyból, azonnal tárcsáztam Angéla számát, de szinte rögtön a hangposta vette fel. Többszöri kísérlet után felhívtam Bogit, aki azonnal felvette telefonját.
- Hallo? ...... Bogi vagyok!
-Szia Bogi, Zayn vagyok - köszöntem toporzékolva.
- Helló Zayn, tudok segíteni?
- Angelát keresem! - nyeltem nagyot várva válaszát.
- Figyelj Zayn, Angéla.... hogy is mondjam neked... haza ment... - megállt bennem az ütő.
- Hová?! - azt hittem rosszul hallok, nem léphetett le ilyen korán.
- Magyarországra... Befejezte a munkáját és tudod... ő ezért jött - fejezte be nagy szusszanással mondatát.
Mérges lettem, azt hiszi, ilyen könnyen megúsz?! Valamit nagyon rosszul gondol ez a lány! Elkapom, mindegy mennyit kell mennem hozzá, hogy megtaláljam.
- Diktáld a címet!
