3. fejezet - Dirr, durr, csók?!

Sziasztok, itt is van a következő rész, reméljük, mindnekinek tetszeni fog!! Kommentet hagyhattok!! Ártani nem árt ;D

Puszi: Pati és Zsó

:.Angéla.:

Megcsörrent a zsebemben hagyott mobilom, mire majdnem szív infarktust kaptam. Előhalászva megnéztem a számot: nem ismerem, de nem voltam olyan fajta, aki csak úgy hagyja csörögni a telefonját, így hát a fogadás gombra nyomtam a kijelzőn és a fülemhez szorítottam a készüléket.

- Halló?! - Páran az asztaltól rám néztek, barátnőm leintett, hogy ez illetlenség, de nem igazán érdekelt. Nem voltam idevalósi, hogyan is érthettem volna meg mit szabad és mit nem? Hiszen itt még büfögni sem büföghetsz az utcán! Cöh... úri népség. Felálltam, majd az étteremből kisétálva megálltam az utcán.

- Helló Angéla! - Köszönt egy ismeretlen hang, mire én csak türelmetlenül toporzékolni kezdtem. Kíváncsi voltam, ki keres ilyenkor és mit akar: engem senki nem szokott keresni,  mert tudják, hogy valószínű, úgysem vagyok elérhető közelségben. - Én vagyok a mai srác, tudod a puszisfiú - Használta magára a legidiótább jelzőt. Még az is jobb lett volna, hogy "Francia"

- Igen, a puszis gyerek - Nevettem fel, mire többen is rám néztek. Hogy itt mennyire érdekli másokat mit csinálsz…röhej.

 Igen... - Mondta elnyújtott hangon, teszem fel zavarba hoztam. - Na de nem erről akartam veled beszélni - Nevetett fel idegesen. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhat. - Ma nem lenne kedved elugrani bulizni? Csak lemegyünk a srácokkal és gondoltam te is jöhetnél, ha gondolod... - Máris felvillanyozott egy jó erős ital gondolata.

- Naná! Egy magyar lányka sosem hagyja ki a bulit! Csak mondd a helyet és az időt, ott leszek. - Szinte hallottam ahogy megkönnyebbülten felsóhajt. Bediktálta a bár helyét és az időt és már le is tette, nehogy meggondoljam magam, édes srác...

Visszatérve letelepedtem a fiúk mellé, mire minden szem rám szegeződött.

- Ki hívott? - tette fel a kérdést barátnőm egy krumpli darabot tömve szájába.

- Úgy néz ki, ma bulizok! - Mondtam elégedetten majszolva a tányéromon lévő sültkrumpidarabot, mire ő csak dorgálóan nézett rám. Nem értettem miért, csak felvontam szemöldököm: nem akartam tele szájjal beszélni.

- Itt nem illik kézzel fogdosni a kaját egy étteremben. - mire én nagyba taperolni kezdtem a tányéromon egészben heverő csirkét, kiöltve nyelvem Bogira. A fiúk nevetésben törtek ki.

- Sokkal jobb íze van, ha előtte megfogdostam! - Töröltem meg kezem a szalvétámba, mire ő csak megforgatta szemét.

- Tényleg?! - Értetlenkedett az asztal másik végében ülő Niall, mire én megfogva a tányérján lévő kis koktélparadicsomot a szájába tettem, de ő csak tele szájjal nevetni kezdett.- A borsó meg a héja - ingattam a fejem felváltva nézve barátnőmre és a szőkeségre. Bogi is mindig tele szájjal beszélt, mert "akkor jön az ihlet".

–                  Fújj! Ki tudja, hol járt előtte a kezed?! - Vágott vissza barátnőm, mire én csak kihívóan végig nyaltam villám, annyi erotikát víve a mozdulatba, amennyi csak tőlem kitelt – és az nem kevés.

-  Akarod tudni?! - Incselkedtem tovább. Ha akartam volna sem tudtam volna nem észrevenni, hogy bámulják a fiúk a jelenetet. Zayn arcán lehetett látni leginkább, hogy tetszik neki, amit lát. Felé fordulva lejjebb húztam mélyen dekoltált felsőm. - Mit bámulsz?! Csak nem megtetszettem a B.B.B.* - nak? – Mosolyogtam, majd választ nem várva kezdtem további csacsogásba a fiúkkal. Miután megettük az ebédünk elköszöntünk és hála Boginak, percek alatt otthon voltam. Barátnőmtől még az úton megkaptam a magamét emiatt a húzásom miatt, de nem igazán izgatott: mindig is ilyen voltam: szerettem incselkedni és ha még öt ilyen híres fiú is bedől női bájomnak… az igencsak tetszett. Kitett ideiglenes szállásomon, megköszönve indítotam útjára, majd lift helyett lépcsőn indultam fel az emeletre. Nem volt kedvem megvárni a liftet, és  amúgy is gyorsabbnak találtam a lépcsőt, hiszen ha már van két egészséges lábam, használjam is. Felérve szobámba bevetettem magamat a zuhany alá, valahogy nem éreztem volna helyesnek ha most tapasztalnám meg először hidromasszás kádam nyugalmát, sokan idiótának tartottak volna egy-egy ilyen kijelentésem miatt, de hát ha egyszer így van? Hamar eljött az este és én egész nap nem csináltam semmit - azon kívül, hogy öt dögös sráccal kajáltam. Felkaptam kedvenc ruha összeállításom, ami egy fekete feszülős felsőből egy fehér-kék foltos farmer nadrágból és egy fekete tűsarkúból állt. Hajamat szokás szerint szabadon hagytam,  első pár tincsem egy virágos csattal fejemhez tűztem. Tükör előtt álldogálva nem tudtam igazán eldönteni, milyen sminket kenjek fel: az alapozót, mint mindig kihagytam, mert kényelmetlenül éreztem magma… mintha három kiló vakolatot kennék a képemre, ezért csak macskaszemet csináltam magamnak egy egyszerű tussal. Útnak indultam az este gyönyörűen kivilágított Londoni utcákon, tekintetek követtek végig amerre jártam, hát, hiába, mégiscsak a magyar lányok a legszebbek, pár fiú még le is szólított, de én amennyire gyorsan és szelíden tudtam, lekoptattam őket. Nem csapjuk a szelet több embernél is! Ez íratlan szabály! Nem mintha lett volna valakim...

A Pub feliratú szórakozó helyhez érve már ott várt rám az én puszisfiúm. Nevetve megölteltem, és hála nagylelkűségemnek egy újabb puszival köszöntem meg, hogy elhívott.

- Nos, kedves "Puszisfiú", még a nevedet sem tudom- Mosolyogtam rá legelbűvölőbb mosolyom előcsalva. A pincér mellénk lépve kihozta a megrendelt italainkat. Belekortyoltam a Jack Daniels-embe, mely  először végigperzselte torkom, de gyomromba érve jóleső melegséggel árasztotta el egész testem.

- Teo - Kóstolta meg Wisky-coláját, majd elfintorodott egy másodpercre, mire én felnevettem.

Nagyon kellemesen telt az este Teo-val. Egy kicsit tutyi-mutyi, de nagyon kedves srác. Bemutatott pár barátjának, akik úgyszint nagyon szimpatikusak voltak és rögtön úgy bántak velem, mintha a barátjuk lettem volna. Egy percre otthon éreztem magam köztük. Szívesen vette, ha mesélek neki az életemről és ő is nagyon sokat mesélt nekem Franciaországról és megígértette velem, hogy ha oda látogatok, azonnal felhívom és első osztályú idegenvezetést kapok. Meg kell hagyni, a gyerek nagyon tudott táncolni, még az én style-omhoz is igazodni tudott- nem a zene, hanem a saját ritmusomra táncoltam világéletemben. 1 óra tánc és 4 pohár wisky után úgy éreztem, ideje távozni. Teo felajánlotta, hogy elkísér, de nemet mondtam: aludni akartam, nem szexelni, márpedig ha a szőkeség beindul, észrevételeim szerint nem lehet leállítani. Az első, hirtelen jött csókunk után tudtomra is adta, hogy holnap elmegy, ami nem igazán érdekelt, sok szerencsét kívántam neki az este további részéhez. Így hát magamban indultam útnak, szédülésem ellenére remélehetőleg a jó irányban. Az egyik sikátor mellett elhaladva három fiút láttam, ahogy püfölnek egy náluk fele akkora srácot. Talán észre sem veszem, ha nem kiált fel valami számomra érthetetlen dolgot a srác. Mélyen kifújtam a levegőt és a piának hála felbátorodva indultam feléjük az utcán. Mondjátok, hogy dilis vagyok, de sosem bírtam kihagyni egy ártatlan pára megvédését.

- Halihó fiúk - Köszöntem csábos mosolyt erőltetve arcomra. Próbáltam leplezni egekbe szökő pulzusom vad dübörgését. Tudtam, hogy nem hallják, de akkor is ez idegesített most mindennél jobban. - Nem hallottátok még, hogy kezdjetek veletek egy súlycsoportban lévővel?- Érdeklődtem tásákámba túrva.

- És az ki lenne, cica?! Talán te? - Sétált felém kéjenc mosollyal a magasabbik, 30 év körüli férfi. Előkaptam a 357-es magnum revolveremet, mire a férfibe láthatóan belefagyott a szar. Imádtam ezt a pisztolyt, évek óta álmom volt megvenni: lenyűgöztek a forgótáras pisztolyok, amiket régen csak az Orosz roulett-ből ismertem. Mosolyogva biztosítottam ki, majd a közeledő férfira szegeztem.

- "Cica"?! Nem tetszik ez a megszólítás...- Ingattam meg fejem.

- Ennek a picsának fegyvere van! - Ordította el magát és elengedve a srácot rohant ki a sikátorból, nemsokára a haverja is észbe kapott és követte.

- Jobb, ha te is lelépsz, amíg szépen mondom, gumimacim - Mosolyogtatott meg a neki kitalált név. Mint egy jó kisfiú, amint leeresztettem fegyverem már rohant is ki a sikátorból. Táskám mélyére tuszkolva siettem a földön ülő fiúhoz. Amint közelebb értem, nem hittem a szememnek: Zayn ült a földön egy hatalmas monoklival, pulcsija ujjába törölgetve az orrából folyó vért. Csúnyán elintézték a gyereket, ami miatt elképesztően dühös lettem, robbanásra készen álltam meg a gyerek előtt.

- Te idióta pöcs ! - Meglepetten nézett szemembe. - Így hogy a faszomba csinálom meg azokat a kurva képeket? Nem bírtad volna ki, hogy egy rohadt másodpercig a picsádon maradj?! - Húztam fel ingénél fogva földről, hogy szemébe nézhessek. Nem láttam mást a szemében, csak fájdalmat és értetlenséget. Egy mozdulattal ellökte a kezemet és dühösen a szemebe nézett.

- Leszarod, hogy vagyok, mi? Neked csak a kurva fényképeid számítanak! - Tapintott rá a lényegre megvető hangsúllyal.

- És akkor mi van? Ismerlek én téged, hogy érdekeljen, mi van veled?! Gondolom, nem azért kötöttek beléd, mert olyan csendes, visszafogott fiúcska voltál. - rántottam meg a vállam dühösen: még elvárja, hogy érdekeljenek a hülyeségei. – Gyere, itt lakom, ellátom a sebeid. Ha így lekapnak, kitör a botrány. Látod, érdekel mi van veled.- felhúztam fejére kapucniját, mire felszisszent, de én csak szemforgatva vontam magam után az utcán. Szó nélkül követett, valószínűleg nem tudta, mennyire lehetnek komolyak sérülései és tudta, hogy mentőt hívni nem a legjobb ötlet, így hát kénytelen-kelletlen követett.

Ùj blog!!!!

Sziasztok! Nyitottam egy új blogot, ha van kedvetek, lessetek be:

Még mindig az egyetlen

Puszi: Zsó xxx

2.fejezet - Ne sikíts! Kérlek..

Sziasztok!!! Itt van a második fejezet! Ez most hamarabb kész lett, mint a többi, úgy néz ki, az írónő megerőltette magát :D (<3) Reméljük, mindenkinek tetszeni fog!! :D Várjuk a komikat!!!!

Puszi: Pati és Zsó xxx

.:Angéla:.

A nap sugarai bántóan világították meg az én békés kis szobám. Szidtam magam, amiért annyira sem voltam képes este, hogy behúzzam azokat a rohadt függönyöket. Morcosan tápászkodtam fel ágyamból, akár egy élőhalott jártam keltem szobámban a bőröndömet keresgélve. Tegnap annyira sem volt energiám, hogy lefürödjek, amint megkaptam kulcsimat feltrappoltam a szobámba és bedőltem a pihe-puha párnák közé. Igazán otthon tudtam érezni magam a panziókban, hisz négy évig éltem egyben. Törölközőm ledobva léptem a zuhany alá, sokkal jobban szerettem fürödni mint zuhanyozni, az valahogy jobban ellazított, de most egy gyors zuhany is megtette. Bogi szerette volna megmutatni nekem a várost, de tudtam, hogy ma nem leszek képes bejárni vele London minden négyzetcentiméterét. Sokkal érdekesebb volt számomra felfedezni a várost, minthogy vonszoljanak ide-oda. Fejemre tekertem törölközőm és meztelenül indultam ki a konyhába, telefonom a pultra dobva találtam meg. Imádtam az én ősrégi kis nokiámat, az  egyesek szerint pont nekem való okostelefont az első percben kettétörtem volna, persze véletlenül. Három nem fogadott hívás Bogitól. Erősen kipréseltem a benntartott levegőt amikor tárcsáztam számát.

- Szia! Angéla vagyok - haraptam bele almámba.

- Már ezerszer kerestelek! 10 óra van. Mit csináltál eddig? Oh.. várjunk, ne is válaszolj. Aludtál mi?! Én meg bezzeg már melózok - Nem hiszem el, hogy egy árvaházban főnökösködni akkora meló, de ráhagytam - Ebédelünk együtt? Naná, hiszen elviszlek egy igazi Nando’s-ba. Hogyne jönnél! - Barátnőm képes volt órákig locsogni mindenféléről, a végére már meg sem várta válaszom, volt olyan, hogy letettem a pultra a  telefonom,  megsütöttem a tojásrántottám és még mindig beszélt. Lenyűgözött, néha viszont halálra idegesített. Gyenge idegrendszerű lány vagyok és szeretek egyedül lenni, de mindig is imádtam barátnőm,  amiért mindig ott volt nekem, amíg hozzá nem szoktunk az osztrák iskolához: kétnaponta ki kellett rángatnunk egymást a depresszióból. - Nem hiszem el, hogy nem nálam laksz... ez olyan, nem is tudom, de nem tetszik! Legalább jó a hotel?! Meglátogatlak és ha nem tetszik azonnal hozzám költözöl! Érted? Figyelsz?!

-Igen-igen... oké! És mehetünk, 2-kor a szálloda előtt?!

-Tökéletes - Mondta, majd gyorsan elköszöntünk. Elindultam a “lakásfelfedező” túrámra. A konyhában és az étkezőben gyönyörűszép mahagóni bútorok voltak az étkező egybe volt építve a konyhával, abból nyílt a nappali: egy három személyes kanapé és egy hatalmas TV, tájképek lógtak a falon és egy kandalló állt a sarokban. Igazán hangulatos volt a lakás, a piros és a sárga minden árnyalatában pompázott. A hálószobában egy hatalmas francia ágy volt és egy TV, az ajtó mellett pedig egy hatalmas szekrény, benne egy kisebb fajta páncél szekrény. Itt mitől kéne félni?! Nem jártak még Magyarországon. A hálóból egy fürdő nyílt: a falakat szép, díszes fehér csempe borította, egy kisebb zuhanykabin és egy nagyon szimpatikus hatalmas hidromasszázsos sarok kád, mellette egy mosdó és egy hatalmas tükör. Lényegében ha nem lett volna panel, akkor még el is fogadtam volna. Immáron felöltözve indultam útnak London utcáit róva rájöttem, hogy szép város ez. Hát nem az otthon, de erre a pár napra elmegy. Elképesztő tájékozódó képességemnek hála valahogy a Big Ben-hez keveredtem, ami hatalmas volt. Szerettem a régi épületeket. Vettem egy fagyit a közeli bódénál és leültem a hídra, csodáltam az alattam folyó Temzét, ami kicsit a Dunára hasonlított. Elővettem telefonom és tárcsáztam Bogi számát. 

-Szia, hány óra?!

- Most komolyan ezért hívtál fel?- Értetlenkedett a vonal másik végén lévő barátnőm. 

-Nem, dehogy, csak itt ülök a Big Ben-nél és arra gondoltam, hogy ide jöhetnél majd értem és úgy mennénk a kajáldába - Nyaltam bele citromfagyimba.

- 1 óra és van ott a közelben egy Nando’s a Stamford úton menj át a hídon és el balra, ott lesz a bal oldalon. Bízom benne, hogy megtalálod. 

-Miről beszélsz? Én tökéletes tájékozódó képességgel rendelkezem.

-Indulok, ott találkozunk!- tette le a telefont.

Még ültem egy darabig a hídon, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a London Eye-ra.

Néztem a Temzét, ahogy a fény megtört a fodrozódó hullámokon. Kedvem támadt úszni.

- Bonne journée, madame - Könyökölt egy helyes fiú mellém. Velem egyidős lehetett, szőke haja és gyönyörű égszínkék szemei varázslatossá tették arcát.

- Bonne journée!- Viszonoztam gesztusát.

- Tudom, hogy idegen vagyok, de kérhetnék egy hatalmas szívességet a hölgytől?- Kérdezte zavartan, enyhe francia akcentusal.

- Ugyan, hagyd a formaságokat, mondd csak!- Mosolyogtam rá bátorítóan.

- A barátaimmal nyaralunk itt és azt mondták úgysem kapnék puszit egy ilyen gyönyörű lánytól - Nézett rám félszegen - Persze csak arcra, nehogy félreértsd!!- Mentegetőzött tovább, mire én felnevettem.

- Akkor bizonyítsuk be a barátaidnak, hogy a magyar lányok szeretik a francia fiúkat - Azzal egy hosszú puszit nyomtam ajkaira.

- Citrom?!- nyalta le ajkait, mire én felnevettem és a pohárkámra mutattam, amiben eddig a fagyim tároltam. Elővett egy tollat és egy papírt és ráfirkált pár számot. 

- Hívj, ha bármire szükséged van, az adósod vagyok!- kacsintott kezembe nyomva a papírt. - És köszönöm!!- intett, majd a többi fiúhoz futott. Elővettem a telefonom és bepötyögtem számát, majd elküldtem SMS-ben az enyémet. Elindultam a Bogi által mondott irányon és pár perc alatt már egy Nando’s feliratú étterem előtt álltam. Bevallom, nem ilyenre számítottam. Sárga falak, piros ponyva és narancssárgás székek. Felül pedig egy úgyszintén piros felirat az étterem nevével.

-Itt vagyok!- botorkált felém barátnőm.

- Mi ez az öltözék?!- nevettem el magam: úgy nézett ki, mint egy öreg nő, ebben a hosszú szoknyában és női zakóban.

- Tudod, így néz ki egy dolgozó felnőtt, nem úgy, mint te - Mutatott feszülős cicanacimra, magassarkúmra és félvállas pólómra. Szemforgatva indultam be az étterembe, bent leghátulra ültünk egy kis kétszemélyes asztalhoz. Bogi rengeteget mesélt minden féléről, az itteni életről és amíg a pincér ki nem hozta a rendelést Niallról áradozott, meg a tegnapi napról, hogy ő mennyire hálás. Jó volt boldognak látni végre, ennyi idő kihagyás után is úgy tudtunk beszélni mint anno 15 évesen. Együtt olyanok voltunk, mint akiket a világon semmi sem zavar. Mindenen képesek voltunk nevetni. Imádtam, hogy sosem unatkoztam mellette. Egy lány sikítva toporgott az egyik asztal mellett. Eleinte nem zavart, de mikor már 10 perce folyamatosan sikítozott, elegem lett. Barátnőm folyamatosan próbált csitítani, hogy nem éri meg itt balhézni, de engem nem érdekelt.  Sosem tudtam elviselni az ilyen kis picsákat. Odasétáltam hozzá és megkocogtattam a vállát, mire felémkapta fejét egy percre abbahagyva a visítást.

- Lehetne, hogy ne visíts úgy, mint egy fürdőskurva?!- Villantottam rá legkedvesebb mosolyom, mire az egyik pincér is mellém sasszézott, és igazat adva nekem - ilyen sem történik sokszor- kiterelte a kedves kishölgyet, aki csak hebegni-habogni tudott. Végre teljes nyugalomban sétáltam volna vissza a mi kis asztalunkhoz, de egy kéz, mely a csuklómra fonódott megakadályozott ebben. Azonnal kitéptem kezem a szorításból, nem bírtam elviselni ha idegenek taperolnak az engedélyem nélkül. 

-Sajnálom!- mentegetőzött a kéz tulaja, akiben Harry-t véltem felfedezni. - Szia Angela!- mosolyodott el féloldalasan, amolyan nőcsábító mosoly volt ez, amiből én nem kértem.

-Angéla- Magyarosítottam rosszul kiejtett nevem- Helló- Dörmögtem visszaindulva asztalunkhoz.

-Várj már - fordult hátra székén Harry- Nem akarsz ideülni?!- nézett rám kérdőn.

-Itt van Bogi is- Mutattam asztalunk felé. Niall erre rögtön felkapta fejét, mire én egy hatalmas mosollyal tudattam vele hogy láttam, ő csak zavartan vakargatta tarkóját. 

-Sziasztok fiúk!- Termett mellettem Bogi.

-Te mindig olyan tökéletesen időzítesz!!- mosolygott Louis. Barátnőm csak értetlenül tekintett körbe, majd tekintete megálapodott rajtam. - Harry meghívott engem az asztalukhoz kajálni - vontam vállat, mire ő csak csalódottan elmosolyodott - De Niall nagyon szeretné ha te is csatlakoznál- köszörültem meg torkom. 

-Hát...izé...az nem is... vagyi-is de... deee- Magyarázkodott a szőkeség fülig pirulva.

Tudtam, hogy Bogi sosem bocsát meg nekem, ha ki kell hagynia miattam egy ilyen “lehetetőséget”, mit volt mit tenni, átültünk. A két szőke persze mintha egy másik dimenzióba került volna: elcsacsogtak, engem persze Lou akart folyamatosan beszédre bírni. Néha jókat nevettem viccein, máskor legszívesebben tarkón csaptam volna. Harry természetesen mellém passzírozta magát és követelt egy képet, merthogy úgy nézünk ki, mint a testvérek: nekem is, neki is göndör hajunk és zöld szemünk volt, amit én természetesen már azelőtt észrevettem, hogy ő akárcsak látásból ismert volna. Nekem egy árnyalattal sötétebb zöld volt a szemem, de Liamnek még egy anyajegyet is sikerült kifognia, ami ugyanott volt mint Hazz-nak. 

-Kiposztoltam Twittere - Dugta az orrom alá telefonját, amiben ott virított a rólunk készült kép, félre is nyeltem miatta az italom . 

- Jézusom ember!!! Eszednél vagy?! Holnap velem lesz tele a Twitter és a Facebook - nyögöm fuldokolva- Ez mekkora poén - kacagtam el magam, mire ő is mosolyra húzta száját. 

- Nem tűnsz olyannak, akit érdekel más véleménye - Kapott be Zayn egy sültkumplidarabot.

- Oh, nocsak! A te hangodat is lehet hallani?! - Álmélkodtam, mire ő csak megforgatta szemét.

Első fejezet-

Sziasztok!! Íme hát Pati új történetének első fejezete! Reméljük tetszeni fog mindannyiótoknak!

Puszi: Pati(írónő) és Zsó(szerki)

:.Zayn.:

A fiúkkal és Paul-lal az oldalamon indultunk a mai fotózásra. Egy furcsa külföldi lap - talán német vagy osztrák - fotósa jön Londonba és kért pár képet. Paul olyasmit mondott, hogy kül,-és beltéri fotózás is lesz, de ahogy kisandított a BMW ablakán a szakadó esőbe- hacsak nem akarunk egy jó kis tüdőgyulladást kapni -, a kültéri fotózást átszervezik máskorra. Remek... Még több meló. Imádtam énekelni, de a sok interjú és fotózás már annyira nem volt ínyemre. Sajnos még kedves menedzserünk sem volt tisztában vele, milyen fotózásnak is nézünk elébe. Nem voltam túl jó passzban, a kevés alvás megárt nekem - hát még a nem alvás...

Fejünkre húzva kapucninkat ugráltunk ki a járműböl. Beérve a stúdióba a  pultnál ülő hölgy útba igazított minket és még egy kis térképet is kaptunk, nehogy eltévedjünk, de a 17-es terembe érve csak egy férfit találtunk, aki egy számomra ismeretlen nyelven kiabált a telefonba. Meglepve néztünk rá, mire ő csak egy kedves mosollyal intett, hogy üljünk le.

-Sajnálom - fogott kezet Paullal - Árpád vagyok - mutatkozott be kezet rázva mindannyiunkkal. Egy szimpatikus férfi volt, jó kiállással.

-Sajnos Angéla késni fog - túrt bele fekete hajába.

-Semmi gond - próbált optimista lenni Paul, de tudtam, hogy utálja a késést. Ha mást nem is, de ezt megtanultuk. - De a fiúknak 5-kor interjúja lesz, esélyes, hogy előtte befejezzük? - Árpád csak grimaszolt egyet.

-Rajta leszünk - bólintott - De ha megbocsátanak, én el is indulok. Viszlát! - tűnt el az ajtó mögött. Látszólag sietős dolga akadt. Eltűnt, egyedül hagyva minket. Tíz perc várakozás után úgy döntöttem, még most elmegyek a mosdóba. Minden folyosó egyforma volt, de jó tájékozódási képességemnek hála csak 5 percet vett igénybe, mire megtaláltam a keresett helyet. Dolgom végeztével indultam volna vissza a többiekhez, de kilépve az ajtón egy lány futott el előttem. Felém kapta a fejét és egy másodperc alatt a földre került. Mondott valamit idegen nyelven, amit nem értettem. Kezdtem unni, hogy ma senkit nem értek... Odasietve hozzá felsegítettem a földről. Megfordult és karon ragadva engem rohanni kezdett. Már éppen ellenkezni akartam, mikor berontott a 17-es terem ajtaján.

:.Angéla.:

Rohantam végig a folyosón lehagyva Bogit. Nem szerettem késni. Valaki kilépett a mellettem lévő ajtón, hátra akartam nézni, mert ismerősnek tűnt, de ahogy hátrafordultam összeakadt a lábam és lendületemnek hála a földön landoltam.  Fájdalmam kifejezéseképp elejtettem pár "Bazd meg"-et, az előttem álló fiú ugyanis - aki miatt elestem - maga volt Zayn Javadd Malik teljes életnagyságban. Elfogadtam felkínált jobbját, majd karon ragadva ismét futásnak eredtem. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem ellenkezett. Berúgtam a megfelelő - 17-es - terem ajtaját és már meg is pillantottam Pault, akinek a feje akár egy paradicsom vöröslött. Utáltam, ha leszidtak.  Mosolyogva kezet ráztam mindenkivel - Jó napot, örülök, hogy megismerhetlek titeket, a nevem Fehér Angéla. Ön bizonyára Paul - ráztam meg a menedzser kezét is - Sajnálom a késést, de Magyarországról jövök és félúton bedöglött a GPS-ünk, így is egész éjjel vezettem, hogy ideérjünk!  -  Mondtam a gyér angoltudásom miatt elég tagoltra sikerült mondatot.

-Fitt vagy! - lihegett Zayn még mindig az ajtóban ácsorogva.

-Csak nem megizzasztottam a mi kis sztárocskánkat? - gúnyoltam. Hirtelen 4 bandatag termett előttem és olyan mereven bámultak rám, hogy késztetést éreztem tökön rúgni őket - ennyit az angolok jólneveltségéről.

-Hazz, miért titkoltad előlünk, hogy van egy ikerhúgod? - motyogta Liam, mire Lou a nyakamba vetette magát.

-Annyira édes! - duruzsolta fejemet simogatva.

-Louis, én leszállnék róla, mielőtt robban! - szólalt meg Zayn egyre vörösödő fejemet látva.

-OMG! OMG! OMGGG!!!! Úristen!!! - Visította az ajtóban álló barátnőm.

-Bogi, esküszöm neked, hogy kitépem a tüdődet, ha elkezdesz visítozni! - váltottam át magyarra. Tudni illik utáltam nem az anyanyelvemen beszélni. 

Minden fiú rám nézett, mire fáradtan kifújtam a levegőt és folytattam. - Hoznál nekem egy extraerős feketét és egy Red Bull-t? És fiúk, ő itt drága barátnőm: Bogi. - váltottam át angolra. - És most lemegy a boltba. Kértek valamit? Maga, Paul? - dörzsöltem meg fáradtan orrnyergem, majd kérdőn a teremben lévő férfi neműekre pillantottam. A bandatagok egyenként felsorolták mit kérnek, barátnőm pedig már attól oda volt meg vissza, hogy előtte állt életének 5 értelme, ami engem megmosolyogtatott. Én sosem tudtam semmiért így rajongani. Miután Bogi távozott, én ásítozva kezdtem összeszerelni a felszerelést - szerencsére előrelátó módon Árpival már 1 héttel a fotózás előtt kiküldtem a kellékeket és a ruhákat. 

Egyeztettem Paul-lal: A kültéri képek megcsinálását csütörtökre halasztottuk, így volt még 3 napom pihenni. Törökülésben telepedtem le a földre, úgy ellenőriztem gépem beállításait.

-Bocsánat, hogy megzavarlak - ült le mellép Liam -, de megkérdezhetem, hogy honnan jöttél?

-Magyarországról. - Mosolyogtam fáradtan, mire csak egy meglepett "Ó" volt a válasz.

-Nekem azt mondták, hogy egy osztrák magazinnak kellenek a képek. - méregetett gyanakodva menedzserük. A terem elég kicsi volt, így ha normál hangerővel beszéltél, azt az egész helyiségben hallani lehetett.

-Igen, egy osztrák magazinnak dolgozom - vontam vállat, mire mindenki értetlenkedve nézett rám. 

-15 éves koromig Magyarországon éltem, onnan Ausztriába költöztünk, de én 18 évesen hazamentem, onnan Amerikába, 21 évesen Japánba és most ismét Magyarországon élek közel az osztrák határhoz, hogy könnyen be tudjak járni dolgozni. - néztem az érdeklődő fiúkra. Most már mindenki engem figyelt, ami nem igazán tetszett.

-És a barátnőd? - intett az ajtó irányába Niall.

-ő Kiss Boglárka, vele 15  éves koromban találkoztunk, és 20 éves korában költözött ki ide, Londonba. Mindig is ez volt ez álma. - mosolyogtatott meg az emlék - Már akkor a ti történetetekkel fárasztott, amikor megalakult a One Direction. Minden videót, számot és tényt meg kellett hallgatnom és néznem. Niall, te vagy a kedvence, megkérhetlek? - mire ő csak egy mindent tudó bólintással válaszolt és látszott rajta, hogy tetszett neki a bók. 

Mint aki tudja, hogy emlegetik, megjelent az ajtóban barátnőm, kezében a fért italokkal. Egyenként kiosztotta azokat, és a szőkeség egy hatalmas puszit nyomott arcára köszönetképpen. Azt hittem, Bogi ott folyik szét, Zayn-nek kellett megfognia a tálcát, nehogy elejtse.

-Bogi, talán meleged van? Úgy kipirultál! Tetszik az új színed! - kacsintottam rá és egy hálás mosolyt küldtem jótevője felé.

-Nehogy a nyakadba boruljon! - fordította felém a kávét. Nevetve vettem át kávém és az energiaitalom.

-Nem fog az nagyon beütni? - mutatott Liam az italaimra.

-2 és fél napja nem aludtam! Nekem semmi nem árt. - húztam le egyszerre. 

-Ugyanígy issza az alkoholt is! - nézett rám dorgálón Bogi.

-Kezdjük! - tereltem a fiúkat oda, ahol az első pár képet szerettem volna megcsinálni.

A fiúk beszámíthatatlanok voltak: Megkértem ő et, hogy jöjjenek közelebb a kamerához, erre elfutottak. Közben lemondták az interjújukat, így időkorlát nélkül tudtunk dolgozni. Talán Zayn-nel és Niall-el volt a legtobb problémám: A szőkeség nem akart külön képet magáról, mert ő "nem elég helyes". Boginak viszont sikerült feltornáznia az önbizalomhiányos fiú egóját. 

-Hadd nézzem! - idegeskedett Zayn!

-Jó az, ne sírjál! - morgolódtam.

-Angéla, ugye? Add csak ide! - nyúlt a fényképezőm után.

-Senki nem foghatja meg Csimbit az engedélyem nélkül! - támasztottam csupasz lában mellkasának, nehogy elérje.
- Csimbi?!- Húzta fel egyik szemöldökét.
 - Esküszöm nővé photoshop-pollak és kiteszem twitterre, ha nem hagyod abba! - mindenki nevetésben tört ki. - Bogi, rakd fel a gépre. - adtam át barátnőmnek a gépet, majd egy birkózó fogással ártalmatlanítottam Zayn-t.

:.Zayn.:

Kikezdeni velem?! Tetszett a lányka stílusa. Azt mondta, hogy minden magyar ilyen közvetlen, ami meglepett. Azt hiszem, látatlanban is bírom őket. Úgy kezelt minket, mint a testvéreit: Harry-t még tarkón is csapta, mikor már végképp nem tudott viselkedni.

Végre engedett a szorításból, így mielőtt meggondolhatta volna magát felálltam, de ő nem tartott velem. Lehunyt szemmel feküdt a földön, csokibarna loknijai szétterültek körülötte.

-Ezek nagyon jók! - dícsérték meg a képeket a fiúk. Még Paul is, pedig ő nagyon kritikus.

-Zayn! - a monitorra pillantva egy kávébarna szemű fiú nézett vissza rám, a színek és a kontrasztok elképesztőek voltak. Nem szoktak tetszeni a rólam készült képek, de ez a kép még az én tetszésem is elnyerte. Harry lapozott, mintha csak a szemünk lenne a fontos, azt emelte ki a különbözö hátterekkel - Lepislantottam a földön fekvő lányra, aki fáradtan tekintett fel rám félig csukott szemhéja alól. "Ügyes" dörmögtem neki halkan, mire ő csak elégedetten elmosolyodott, majd hívogatóan felém nyújtotta kezéz, hogy segítsem fel a földről, én azonban inkább leguggoltam hozzá és az ölembe vettem. Mondott valamit, felteszem magyarul, mert nem értettem.

-Azt mondja kényelmes. - segített ki szőke hajú barátnője. Letettem az álomszuszékot a kanapéra és már indultam volna vissza a többiekhez, ha nem markol bele a dzsekimbe, sikeresen lehúzva rólam azt.

-Eladom és elmegyek Hawaii-ra. - dörmögte félálomban.

-Már csak az hiányzik neked! - vette el -azt hiszem- Bogi göndörhajú barátnője kezéből a dzsekim, majd visszaadta.

-Zayn, indulunk - szólt Paul felkapva táskáját.

-Csütörtökön látlak szépfiú! - kacsintott rám Angéla, majd vad integetésbe kezdett, valószínűleg a fiúknak szánta. Paul-lal visszamentem a fiúkhoz, akik azon tanakodtak, mit kezdjenek szabadidejükkel.

First

Sziasztok! Drága barátnőm, Pati indított egy új blogot. Remélem, ezt is szeretni fogjátok, csakúgy, mint a másikat. Jó olvasást!!

Puszi:  Pati(írónő) és Zsó(szerki)