2012. december 3., hétfő

4. fejezet - Énekelnél nekem?


Sziasztok!! Barátnőm elkészült a következő fejezettel is, reméljük, mindenkinek tetszeni fog!!!
Puszi: Pati és Zsó xxx
:.Angéla.:

-Ennek a pulcsinak már úgyis mindegy - Húztam meg lazán rajta lévő vértől és még valamitől elég nedves pulcsiját. - Ne engedd el az orrod, mert ha lecsöpög egy vércsepp is, azt neked kell feltakarítanod! - Figyelmeztettem. Valamilyen szinten aggódtam érte, mert elég csúnyán nézett ki az a liluló monokli a szeme alatt és az orrából ömlő vér sem akarózott elállni. Magam után húztam a fürdőszobába; már nem is védekezett csípős megjegyzéseim miatt, amit szintén rossz jelnek vettem. Táskámat és dzsekimet a fürdőszoba egyik sarkába hajítottam, majd a csaphoz toltam Zayn-t. - Dőlj a csap fölé, nemsokára eláll! - Elkezdtem róla lerángatni véres pulcsiját, egy idő után ő is segített, majd pár perccel később már félmeztelenül ácsorogott a csap felett. - Istenem, miért kínzol?! - kérdeztem végigpásztázva tökéletesen kidolgozott testét, mire megerszett egy elégedett mosolyt. Bevizeztem egy törlőrongyot és letöröltem maradék vért az orra alól.
- Miért van nálad stuker? - Kérdezte a kád szélére telepedve, egy hangos nyögés keretében nézett fel rám.
- Magyarországon minden sikátorban ezt látod, ja és a szüleimnek 10 évig volt kocsmájuk. Gyakorlatilag ott nőttem fel - Trappoltam ki konyhába egy kis jégért és fájdalomcsillapitóért. Pár perccel később már ismét bent voltam; láttam rajta, hogy eléggé ellátták a baját, de nem szóltam: tudtam, hogy már eleget kapott, így hát csak átnyújtottam neki jeget.
- Nagyon érted a dolgod - Szorította jeget bordáihoz.
-Szerintem többször verekedtem a 15 Magyarországon töltött évem alatt, mint te egész életedben! - nedvesítettem be ismét rongyom megtörölve borostás állát, melyen még mindig volt itt-ott pár vércsepp. Megrántotta a vállát, de a hirtelen mozdulattól ismét felnyüszített.
- Ne mozogj annyit, ellenőriznem kéne a bordáidat és az orrod, hogy nem-e tört el valamid - térdeltem le elé , várakozón sandítva kávé színű szempárba. Valahol tetszett a helyzet, mindig is szerettem a monoklis pasikat a házamban, de nem akkor, ha a karrierem múlik rajta. Óvatosan elvette a jeget bordáitól, hogy át tudjam őket tapintani. Megpróbáltam olyan gyors lenni, amilyen csak tudtam. Próbálta tartani magát, láttam rajta, hogy nem akar gyengének mutatkozni, magamat ismertem fel benne. Nem találtam törést sehol, amiért valahol mélyen hálát adtam az Istennek. Végül 10 perc alatt elláttam minden sebét és a vért is feltöröltem a fördőszobapadlóról, majd kitámogattam a nappali kanapéjára és kezébe nyomtam a távirányítót.


:.Zayn.:


Nem hittem volna, hogy így helyben hagynak azok a gorillák, dehát én sem vagyok egy Rocky. Angéla az apró csipkelődései ellenére kedvesen bánt velem, bár nem sokat beszélt. Szakszerűen ellátta sebeim, amiért nagyon hálás voltam; ha egyedül lettem volna, lehet, arra vetemedek, hogy bemenjek a kórházba, annak pedig nem lett volna túl jó vége. Nagyon fájt a bordám, azonban ideiglenes ápolónőm diagnózisa szerint csak megrepedt, de az is elég volt ahhoz, hogy ne akarjak levegőt venni, mert minden egyes lélegzet vételnél belenyilallt a fájdalom. Ennyire még sosem hagytak helyben; kezdem azt hinni, túl erősnek képzelem magam. Bele sem akarok gondolni, mi lett volna, ha nem jön Angéla és húz ki a slamasztikából. Tökös csaj, meg kell hagyni. Az egóm jó nagy sallert kapott, amiért egy lány mentett meg, de hát nem egy akármilyen csajjal van dolgom. Pár perccel később megjelent egy doboz fagylalttal a kezében, amit átnyújtott, majd letelepedett mellém a kanapéra. Furcsálltam, amiért olyan távol ült tőlem. Felhúzta mezítlábas talpát a kanapéra, olyan aprónak tűnt így.
- Ne bámulj, egyél! Hidd el, jót fog tenni! - Libbentette hátra göndör fürtjeit ismét a Tv felé fordulva. Látszott rajta, hogy nincs ínyére a dolog, ezért megkíséreltem felállni és elmenni, hiszen én biztos nem maradok egy olyan házban, ahol nem látnak szívesen. - Most meg hová készülsz?
- Látom, hogy nem látsz szívesen; hívok egy taxit vagy valamit és lelépek! - Vontam vállat, mire szeme azonnal aggódóan csillant fel; de csak egy másodpercre láttam, mert megint felvette az állandóan magán hordott pókerarcát. De lehet, hogy csak képzelődtem ebben a félhomályban. Felállt és lassú mozdulatokkal tétován elém sétált.
- Nem erről van szó! - Ültetett le egy mozdulattal. - Tudod,  engem az emberek nagy többsége félreért - ült le ismét mellém, csak most olyan közel, hogy a combunk szinte összeért. - Csak tudom, hogy sok lány akar és ha egyből levágódom melléd olyan közel, amilyen közel csak tudok, azzal elijesztelek, elvégre mégis egy csajnál vagy, akinek van a lakásában egy stukker, egy gázspré és egy paprikaspré - Visszafojtott levegővel vártam hogy tovább sorolja az önvédelmi tárgyakat. Nem tudom mit tükrözhetett az arcom, de rám pillantva elhallgatott - Látod?! Figyelj, én csak nem akartalak megijeszteni, ha szeretnél, maradj északára, hiszen már úgysem fogsz tudni taxit fogni és nem szeretném, hogy így meglássanak... - Húzta el a száját. Hirtelenjében nem tudtam, mit gondoljak erről a lányról. Annyira félreértettnek és annyira másnak tűnt, sokkal sebezhetőbbnek, mint amikor leoltotta azt a lányt az étteremben, még mindig azzal a tétován csillogó mélyzöld szemmel bámult, amitől elakadt a lélegzetem. Karomat lassan vállára tettem és közel húztam magamhoz; testem önkéntelenül mozdult, ahogy puszit nyomtam homlokára.
- Mond szépen: Kérlek szépen Zayn Malik, te hatalmas és tökéletes sztár, tölts nálam egy feledhetetlen éjszakát. - toltam el magamtól, hogy szemébe nézhessek.
- Kényszeríts! - Bökte meg mellkasom. Ledöntöttem kanapéra és csikizni kezdem, mire belőle csak úgy dőlt a nevetés. Valmelyikünk felvetette az ötletet hogy folytassuk az estét ott, ahol abbahagytuk. Ittunk, nem is tudom, meddig belekóstoltam a magyar különlegességekbe, hogy pontos legyek, megittunk egy üveg pálinkát. Ott ültünk ketten a kádban anyszült mesztelenül, totál részegen és egy kicsit bedrogozva; meg kell említenem a fiúknak, hogy vennem kell egy ilyen kádat. Mélyen a szemembe nézett és ha nem szólal meg, itt dugom meg a kádban, az biztos.
- Énekelnél nekem? - Csúszott lejjebb a kádba olyannyira, hogy lábujjával elérte combom. Amilyen apró volt, az én lábamat kényelmesen a csípője mellé tudtam csúsztatni. Valahogy ez a kérés tőle őszintébben hangzott, mint eddigi életem során bárkitől. Vállat vontam, majd egy mozdulattal mellé csúsztam, ő pedig belebújt karjaimba, lassan kezdtem bele dalomba, melyet még 2 éve írtam és még sosem énekeltem el senkinek, mert nem éreztem úgy, hogy valaha valaki is meg tudná érteni, de ő annyira más... talán ő lesz az, aki megérti.

“You leave me alone,
And I'm feeling so sad.
Why did you do that?
I'm so alone
Can you come a back?
I'm afraid alone.
Oh-oh"
Nagy Zsófia

Egyre jobban elhalkult a hangom és lassan megtört; ahogy a végéhez értem, szemem könnybe lábadt. Úgy éreztem beleszakad a szívem ebbe a dalba. Angéla lassú mozdulatokkal feltérdelt és arcomat két keze közé fogta, de én nem néztem rá, egyszerűen nem volt erőm visszatartani könnyeim.


:.Angéla.:





Ahogy Zayn énekelt, néha el-el elcsuklott a hangja, de annyira mélyreható volt. Egyszerűen gyönyörű és szívet tépő. A hangja, akár egy angyalé; beleremegett testem minden porcikája. A forró víz ellenére rázott a hideg, nem sírtam 6.-os korom óta, de ahogy hallgattam, rám szakadt minden szomorúságom; szomorúság és boldogság. Feltérdeltem és szembe fordultam vele, arcán olyan tisztán látszott minden érzelem, hogy fájt ránézni. Fekete hajában kósza vízcseppek csillogtak, szeméből lassan kigördült egy könnycsepp. Kezembe fogtam arcát, de nem nézett rám; lecsókoltam az arcán végigtáncoló színtiszta érzelmet, majd lágyan magamhoz öleltem. Már csak a csattanást hallottam, ahogy a pohár leér a földre és karok a hátamon; úgy kapaszkodott belém, hogy úgy éreztem, soha sem fogom tudnielengedni. Annyira hiányzott az életemből az érzelem, hogy most minden cseppjét magamba ittam a pillanatnak, éreztem, ahogy teste lassan megremeg és az enyémhez nyomódik; és végre a szemembe néz, nem szégyellve könnyeit. Ő a legerősebb ember, akivel valaha találkoztam, döntöttem el magamban, ajkára tapasztott szájjal. Én sosem mertem kimutatni érzelmeim, mert gyengének tartottam volna magam, de ahogy a csókjainkban éreztem sós könnyeit, úgy éreztem ennél erősebb nem lehet valaki. Támaszra volt szükségem, és nem csak nekem, neki is. Nem engedhettem, hogy bárki is bántsa! Sosem éreztem még ennyi érzelmet egyszerre, ilyen gyengének de mégis olyan erősnek magam, mint akkor és ott ahogy egymást támogattuk a hálószoba felé csókok és könnyek között vergődve, öröm és bánat között. Beletúrtam nedves fürtjeibe és gyengéden alsó ajkába haraptam, ezzel halk nyögést kiváltva belőle. Ujjai felfedező útra indultak testemen, mindenhol, ahol érintett, testem lángolni kezdett. Ledöntöttem az ágyra imádtam irányítani. Lovagló ülésbe helyezkedtem csípőjén és úgy csókoltam tovább . Lélegzet vételnyi szünetet sem tartva élveztük egymást órákon át tartó élvezetet zúdítva egymás testére és lelkére.




U.i..: Sajnálom a sex jelentek kihagyását!! De úgy gondoltam vannak 18 évnél fiatalabb olvasóim is! Köszönöm hogy olvasol!! Xoxo Pati...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése