6.fejezet - Undorító vagy, Zayn Malik!

Sziasztok!! Meghoztuk a következö részt!! Reméljük, tetszeni fog Nektek! ( Nekem eddig ez a best. :3 Zsó)
Mint látjátok, új a kinézet. Erröl szeretnénk visszajelzéseket kapni, hogy tudjuk, mit alakítsunk. :)
Puszi: Pati és Zsó

:.Zayn.:

Még mindig fájtak sebeim, bár már inkább csak azok a karmolásnyomok, amiket Angela vésett hátamba, meg kell hagyni a csaj, akár egy tigris. Amilyen feltűnésmentesen csak tudtam, futottam Louis autójához. Feltéptem a jármű ajtaját és egy laza mozdulattal bepattantam az anyós ülésre rá sem hederítve barátom kutakodó tekintetére. Táskámat hátradobtam, majd lehúztam kapucnim fejemről, megkönnyebülés volt végre ismerős terepen mozogni. Erőteljesen kifújtam tüdőmben tartott levegőt, tudtam mi jön, mivel már vagy három perce a kocsiban ültünk, viszont be még nem indította azt. Nem voltam most kíváncsi barátom prédikálására, tegnap kicsit összekaptunk, mielőtt elmentem, amiért fogadtam Harryvel, hogy megdugom Angelát, nem hittem volna, hogy tényleg sikerül, pláne nem, hogy ilyen gyorsan. Lou még mindig bámult, utáltam, mikor így néz, olyan, mintha a vesémbe látna. Rászántam magam és mélyen, kihívón tekintettem abba az áthatóan kék szempárba. Mindenre gondoltam, csak arra nem, ami most jött: egy hatalmas pofon . Már értem, miért mondják azt, hogy “A fal adja a másikat”, az ütés hatására bevertem fejem az ülés támlájába. Számat elöntötte a tegnap szinte egész este érzett fémes íz, felszakadt a tegnapi sebem. Döbbenten bambultam  barátomra, aki most már hajlandó volt elindítani a kocsit. Lenyaltam ajkamon lecsorgó vért, egyre dühösebb lettem: a barátoknak az lenne a dolguk, hogy támogassák egymást, nem pedig az, hogy ok nélkül verjék. Fiúk vagyunk, de az isten szerelmére: felnőttek.

- Ezt meg mi a jó büdös f*szomért kaptam?! - Meredtem rá annyira fenyegetően, amennyire csak tőlem telt, de ha azt mondom, nem érdekelte, akkor az nem fedi a valóságot, valójában rám sem bagózott.

- Egy undorító köcsög vagy, Zayn Malik! Tudod, hogy nem szoktam így beszélni, de megérdemled! Fogadásból játszani egy lány érzéseivel?! Undorító vagy! Ráadásul nézz magadra! Bűzlesz az alkoholtól, szét vagy verve, ráadásul meg sem akarom kérdezni, mitől olyan tágak a pupilláid! Sajnálom Angelát, amiért bedőlt neked. És ha ez megjelent volna a mai újság címlapján?! - Vert rá egy hatalmasat a kormányra. Sosem láttam még őt ennyire dühösnek, akármennyire nem akartam beismerni, tényleg messzire mentem, nem tudtam, mit mondhatnék Lou-nak, hogy megnyugodjon.

- Oké... igazad van! Mit csináljak? - Sziszegtem összeszorított foggal. Sosem akartam beismerni, ha nincs igazam.

- Kérj bocsánatot és mond el az igazat - Mosolygott rám elégedetten. Kikerekedett a szemem; nem akartam, hogy Angela megharagudjon rám, magam sem tudom miért. Nem válaszoltam barátomnak, csak megadóan felemeltem a kezem és hátradőltem az ülésben, relaxálni akartam egy kicsit, amíg haza nem érünk és nem kezdődik előről minden. Csendben tettük meg a haza vezető út többi részét, már nem akartam mást, csak lepihenni, mivelhogy az éjszaka nem aludtam sokat. Vállamra kaptam táskámat és amint Lou megállt, kipattantam. Egyenesen a ház felé vettem az irányt. Belépve, mintha csak engem vártak volna, a maradék három bandatársam ücsörgött.

- Hi Zayn! - Vetették oda egyszerre visszafordulva ír banda társamhoz, aki egy hatalmas mosollyal az arcán mesélt éppen valamit. Ez aztán a meleg fogadtatás...Ledobtam táskám a konyhapult mellé és egy pohár vízzel a kezemben letelepedtem az egyik bár székre.

- Mi ez a kupaktanács? - Hajtottam le poharam tartalmának felét szinte egyszerre. Mintha most léptem volna be, minden szem rám szegeződött és kifejezéstelen arccal méregettek, pedig pontosan tudtam, mennyire szarul nézek ki. Niall arcáról lefagyott az eddig ott díszelgő ezer wattos mosoly.

- Niall éppen elmesélte, hogy randira hívta Bogit... - Mutatott Liam szőke barátomra válla felett, de szemét még mindig nem vette le arcomról.

- Harry, lógsz nekem, nem kevés pénzzel! - Néztem a göndörkére, eltelt vagy 2 perc, mire vette a lapot.

- Lefeküdtél Angela-val? - Esett le az álla egyenként mindenkinek a szobában.- És amúgy is, hogy nézel te ki?! - Mutatott rám. Egy szempillantás alatt mindenki összerakta a képet, az arcok, ahogy meredtek rám : Harry: kissé elismerőn, de megbotránkozva, Liam: mint aki még azt sem fogta volna fel, hogy ma szerda van , összezavartan lesett rám, Niall arcától viszont visszarettentem, annyi harag és megbántottság csillogott benne. Pedig nem az ő csaját döntöttem meg.

- Undorító vagy, Zayn! - Csattant fel hirtelen Niall, Lou, mint aki csak a végszóra várt, pont akkor toppant be a feszültségtől majd szétpattanó szobába.

- Én is ezt mondtam... - Csóválta meg fejét. Elegem lett mára, pedig még el sem kezdődött a nap, úgy döntöttem, ebéd nélkül fekszem le aludni, egy perccel sem bírtam volna több időt tölteni velük. Undorodva néztem eddig annyira kívánt vizemre, majd csapot papot otthagyva szobámba siettem és bevetettem magam puha ágyamba. Még hallottam, ahogy suttognak kint, de már nem is igazán volt kedvem figyelni, lassan elnyomott az álom.

 :.Angéla.:

Bogi végül úgy döntött, átjön, hogy rendesen el tudja mondani, mi történt, bár nem voltam a legjobb állapotomban örültem, hogy orra alá tudtam dörgölni, hogy megfektettem az egyik kedvencét. Barátnőm nem váratott sokáig, ha akar valamit, akkor egy másodperc alatt ott tud teremni. Csináltam neki egy kakaót - nagyon tekintélyt parancsoló ital egy árvaház vezetőjének -, magamnak pedig egy csésze nyugtató teát. Láttam rajta, hogy már majd kiugrik a bőréből, csak végre elmesélhesse, mit történt.

- Kezdheted - Telepedtem le a vele szemben lévő székre.

- Niall randira hívott!- Visította, mosolyogva megvártam, míg lenyugszik és kivesézi az egész sztorit elejétől a végéig.

-És veled mi jó történt?!

-Dugtunk Zayn-el... úgyhogy csengetheted a lóvét - Nyújtottam ki rá nyelvem: ősrégen kötöttünk egy fogadást, hogy aki előbb lefekszik egyikükkel, az kap 100 eurót; nem is igazán a pénzért csináltam, inkább csak a dicsőségért. Bogi csak kikerekedett szemmel bámult rám, valahogy más reakciót vártam... egy ideig csak ültünk, hagytam neki időt, feldolgozni az infót.

- Akkor jártok? - Lelkendezett, mire én félrenyeltem a számban lévő italt, vagy egy órás fuldoklás után végül szóhoz jutottam.

- Nem, dehogy! Még csak az kéne, hogy egy elkényeztetett kis sztárocska mászkáljon a házamban - legyintettem, Bogi pedig csak zavartan felnevetett és az asztalra dobott egy százast.