3. fejezet - Dirr, durr, csók?!

Sziasztok, itt is van a következő rész, reméljük, mindnekinek tetszeni fog!! Kommentet hagyhattok!! Ártani nem árt ;D

Puszi: Pati és Zsó

:.Angéla.:

Megcsörrent a zsebemben hagyott mobilom, mire majdnem szív infarktust kaptam. Előhalászva megnéztem a számot: nem ismerem, de nem voltam olyan fajta, aki csak úgy hagyja csörögni a telefonját, így hát a fogadás gombra nyomtam a kijelzőn és a fülemhez szorítottam a készüléket.

- Halló?! - Páran az asztaltól rám néztek, barátnőm leintett, hogy ez illetlenség, de nem igazán érdekelt. Nem voltam idevalósi, hogyan is érthettem volna meg mit szabad és mit nem? Hiszen itt még büfögni sem büföghetsz az utcán! Cöh... úri népség. Felálltam, majd az étteremből kisétálva megálltam az utcán.

- Helló Angéla! - Köszönt egy ismeretlen hang, mire én csak türelmetlenül toporzékolni kezdtem. Kíváncsi voltam, ki keres ilyenkor és mit akar: engem senki nem szokott keresni,  mert tudják, hogy valószínű, úgysem vagyok elérhető közelségben. - Én vagyok a mai srác, tudod a puszisfiú - Használta magára a legidiótább jelzőt. Még az is jobb lett volna, hogy "Francia"

- Igen, a puszis gyerek - Nevettem fel, mire többen is rám néztek. Hogy itt mennyire érdekli másokat mit csinálsz…röhej.

 Igen... - Mondta elnyújtott hangon, teszem fel zavarba hoztam. - Na de nem erről akartam veled beszélni - Nevetett fel idegesen. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarhat. - Ma nem lenne kedved elugrani bulizni? Csak lemegyünk a srácokkal és gondoltam te is jöhetnél, ha gondolod... - Máris felvillanyozott egy jó erős ital gondolata.

- Naná! Egy magyar lányka sosem hagyja ki a bulit! Csak mondd a helyet és az időt, ott leszek. - Szinte hallottam ahogy megkönnyebbülten felsóhajt. Bediktálta a bár helyét és az időt és már le is tette, nehogy meggondoljam magam, édes srác...

Visszatérve letelepedtem a fiúk mellé, mire minden szem rám szegeződött.

- Ki hívott? - tette fel a kérdést barátnőm egy krumpli darabot tömve szájába.

- Úgy néz ki, ma bulizok! - Mondtam elégedetten majszolva a tányéromon lévő sültkrumpidarabot, mire ő csak dorgálóan nézett rám. Nem értettem miért, csak felvontam szemöldököm: nem akartam tele szájjal beszélni.

- Itt nem illik kézzel fogdosni a kaját egy étteremben. - mire én nagyba taperolni kezdtem a tányéromon egészben heverő csirkét, kiöltve nyelvem Bogira. A fiúk nevetésben törtek ki.

- Sokkal jobb íze van, ha előtte megfogdostam! - Töröltem meg kezem a szalvétámba, mire ő csak megforgatta szemét.

- Tényleg?! - Értetlenkedett az asztal másik végében ülő Niall, mire én megfogva a tányérján lévő kis koktélparadicsomot a szájába tettem, de ő csak tele szájjal nevetni kezdett.- A borsó meg a héja - ingattam a fejem felváltva nézve barátnőmre és a szőkeségre. Bogi is mindig tele szájjal beszélt, mert "akkor jön az ihlet".

–                  Fújj! Ki tudja, hol járt előtte a kezed?! - Vágott vissza barátnőm, mire én csak kihívóan végig nyaltam villám, annyi erotikát víve a mozdulatba, amennyi csak tőlem kitelt – és az nem kevés.

-  Akarod tudni?! - Incselkedtem tovább. Ha akartam volna sem tudtam volna nem észrevenni, hogy bámulják a fiúk a jelenetet. Zayn arcán lehetett látni leginkább, hogy tetszik neki, amit lát. Felé fordulva lejjebb húztam mélyen dekoltált felsőm. - Mit bámulsz?! Csak nem megtetszettem a B.B.B.* - nak? – Mosolyogtam, majd választ nem várva kezdtem további csacsogásba a fiúkkal. Miután megettük az ebédünk elköszöntünk és hála Boginak, percek alatt otthon voltam. Barátnőmtől még az úton megkaptam a magamét emiatt a húzásom miatt, de nem igazán izgatott: mindig is ilyen voltam: szerettem incselkedni és ha még öt ilyen híres fiú is bedől női bájomnak… az igencsak tetszett. Kitett ideiglenes szállásomon, megköszönve indítotam útjára, majd lift helyett lépcsőn indultam fel az emeletre. Nem volt kedvem megvárni a liftet, és  amúgy is gyorsabbnak találtam a lépcsőt, hiszen ha már van két egészséges lábam, használjam is. Felérve szobámba bevetettem magamat a zuhany alá, valahogy nem éreztem volna helyesnek ha most tapasztalnám meg először hidromasszás kádam nyugalmát, sokan idiótának tartottak volna egy-egy ilyen kijelentésem miatt, de hát ha egyszer így van? Hamar eljött az este és én egész nap nem csináltam semmit - azon kívül, hogy öt dögös sráccal kajáltam. Felkaptam kedvenc ruha összeállításom, ami egy fekete feszülős felsőből egy fehér-kék foltos farmer nadrágból és egy fekete tűsarkúból állt. Hajamat szokás szerint szabadon hagytam,  első pár tincsem egy virágos csattal fejemhez tűztem. Tükör előtt álldogálva nem tudtam igazán eldönteni, milyen sminket kenjek fel: az alapozót, mint mindig kihagytam, mert kényelmetlenül éreztem magma… mintha három kiló vakolatot kennék a képemre, ezért csak macskaszemet csináltam magamnak egy egyszerű tussal. Útnak indultam az este gyönyörűen kivilágított Londoni utcákon, tekintetek követtek végig amerre jártam, hát, hiába, mégiscsak a magyar lányok a legszebbek, pár fiú még le is szólított, de én amennyire gyorsan és szelíden tudtam, lekoptattam őket. Nem csapjuk a szelet több embernél is! Ez íratlan szabály! Nem mintha lett volna valakim...

A Pub feliratú szórakozó helyhez érve már ott várt rám az én puszisfiúm. Nevetve megölteltem, és hála nagylelkűségemnek egy újabb puszival köszöntem meg, hogy elhívott.

- Nos, kedves "Puszisfiú", még a nevedet sem tudom- Mosolyogtam rá legelbűvölőbb mosolyom előcsalva. A pincér mellénk lépve kihozta a megrendelt italainkat. Belekortyoltam a Jack Daniels-embe, mely  először végigperzselte torkom, de gyomromba érve jóleső melegséggel árasztotta el egész testem.

- Teo - Kóstolta meg Wisky-coláját, majd elfintorodott egy másodpercre, mire én felnevettem.

Nagyon kellemesen telt az este Teo-val. Egy kicsit tutyi-mutyi, de nagyon kedves srác. Bemutatott pár barátjának, akik úgyszint nagyon szimpatikusak voltak és rögtön úgy bántak velem, mintha a barátjuk lettem volna. Egy percre otthon éreztem magam köztük. Szívesen vette, ha mesélek neki az életemről és ő is nagyon sokat mesélt nekem Franciaországról és megígértette velem, hogy ha oda látogatok, azonnal felhívom és első osztályú idegenvezetést kapok. Meg kell hagyni, a gyerek nagyon tudott táncolni, még az én style-omhoz is igazodni tudott- nem a zene, hanem a saját ritmusomra táncoltam világéletemben. 1 óra tánc és 4 pohár wisky után úgy éreztem, ideje távozni. Teo felajánlotta, hogy elkísér, de nemet mondtam: aludni akartam, nem szexelni, márpedig ha a szőkeség beindul, észrevételeim szerint nem lehet leállítani. Az első, hirtelen jött csókunk után tudtomra is adta, hogy holnap elmegy, ami nem igazán érdekelt, sok szerencsét kívántam neki az este további részéhez. Így hát magamban indultam útnak, szédülésem ellenére remélehetőleg a jó irányban. Az egyik sikátor mellett elhaladva három fiút láttam, ahogy püfölnek egy náluk fele akkora srácot. Talán észre sem veszem, ha nem kiált fel valami számomra érthetetlen dolgot a srác. Mélyen kifújtam a levegőt és a piának hála felbátorodva indultam feléjük az utcán. Mondjátok, hogy dilis vagyok, de sosem bírtam kihagyni egy ártatlan pára megvédését.

- Halihó fiúk - Köszöntem csábos mosolyt erőltetve arcomra. Próbáltam leplezni egekbe szökő pulzusom vad dübörgését. Tudtam, hogy nem hallják, de akkor is ez idegesített most mindennél jobban. - Nem hallottátok még, hogy kezdjetek veletek egy súlycsoportban lévővel?- Érdeklődtem tásákámba túrva.

- És az ki lenne, cica?! Talán te? - Sétált felém kéjenc mosollyal a magasabbik, 30 év körüli férfi. Előkaptam a 357-es magnum revolveremet, mire a férfibe láthatóan belefagyott a szar. Imádtam ezt a pisztolyt, évek óta álmom volt megvenni: lenyűgöztek a forgótáras pisztolyok, amiket régen csak az Orosz roulett-ből ismertem. Mosolyogva biztosítottam ki, majd a közeledő férfira szegeztem.

- "Cica"?! Nem tetszik ez a megszólítás...- Ingattam meg fejem.

- Ennek a picsának fegyvere van! - Ordította el magát és elengedve a srácot rohant ki a sikátorból, nemsokára a haverja is észbe kapott és követte.

- Jobb, ha te is lelépsz, amíg szépen mondom, gumimacim - Mosolyogtatott meg a neki kitalált név. Mint egy jó kisfiú, amint leeresztettem fegyverem már rohant is ki a sikátorból. Táskám mélyére tuszkolva siettem a földön ülő fiúhoz. Amint közelebb értem, nem hittem a szememnek: Zayn ült a földön egy hatalmas monoklival, pulcsija ujjába törölgetve az orrából folyó vért. Csúnyán elintézték a gyereket, ami miatt elképesztően dühös lettem, robbanásra készen álltam meg a gyerek előtt.

- Te idióta pöcs ! - Meglepetten nézett szemembe. - Így hogy a faszomba csinálom meg azokat a kurva képeket? Nem bírtad volna ki, hogy egy rohadt másodpercig a picsádon maradj?! - Húztam fel ingénél fogva földről, hogy szemébe nézhessek. Nem láttam mást a szemében, csak fájdalmat és értetlenséget. Egy mozdulattal ellökte a kezemet és dühösen a szemebe nézett.

- Leszarod, hogy vagyok, mi? Neked csak a kurva fényképeid számítanak! - Tapintott rá a lényegre megvető hangsúllyal.

- És akkor mi van? Ismerlek én téged, hogy érdekeljen, mi van veled?! Gondolom, nem azért kötöttek beléd, mert olyan csendes, visszafogott fiúcska voltál. - rántottam meg a vállam dühösen: még elvárja, hogy érdekeljenek a hülyeségei. – Gyere, itt lakom, ellátom a sebeid. Ha így lekapnak, kitör a botrány. Látod, érdekel mi van veled.- felhúztam fejére kapucniját, mire felszisszent, de én csak szemforgatva vontam magam után az utcán. Szó nélkül követett, valószínűleg nem tudta, mennyire lehetnek komolyak sérülései és tudta, hogy mentőt hívni nem a legjobb ötlet, így hát kénytelen-kelletlen követett.