Sziasztok!!! Itt van a második fejezet! Ez most hamarabb kész lett, mint a többi, úgy néz ki, az írónő megerőltette magát :D (<3) Reméljük, mindenkinek tetszeni fog!! :D Várjuk a komikat!!!!
Puszi: Pati és Zsó xxx
.:Angéla:.
A nap sugarai bántóan világították meg az én békés kis szobám. Szidtam magam, amiért annyira sem voltam képes este, hogy behúzzam azokat a rohadt függönyöket. Morcosan tápászkodtam fel ágyamból, akár egy élőhalott jártam keltem szobámban a bőröndömet keresgélve. Tegnap annyira sem volt energiám, hogy lefürödjek, amint megkaptam kulcsimat feltrappoltam a szobámba és bedőltem a pihe-puha párnák közé. Igazán otthon tudtam érezni magam a panziókban, hisz négy évig éltem egyben. Törölközőm ledobva léptem a zuhany alá, sokkal jobban szerettem fürödni mint zuhanyozni, az valahogy jobban ellazított, de most egy gyors zuhany is megtette. Bogi szerette volna megmutatni nekem a várost, de tudtam, hogy ma nem leszek képes bejárni vele London minden négyzetcentiméterét. Sokkal érdekesebb volt számomra felfedezni a várost, minthogy vonszoljanak ide-oda. Fejemre tekertem törölközőm és meztelenül indultam ki a konyhába, telefonom a pultra dobva találtam meg. Imádtam az én ősrégi kis nokiámat, az egyesek szerint pont nekem való okostelefont az első percben kettétörtem volna, persze véletlenül. Három nem fogadott hívás Bogitól. Erősen kipréseltem a benntartott levegőt amikor tárcsáztam számát.
- Szia! Angéla vagyok - haraptam bele almámba.
- Már ezerszer kerestelek! 10 óra van. Mit csináltál eddig? Oh.. várjunk, ne is válaszolj. Aludtál mi?! Én meg bezzeg már melózok - Nem hiszem el, hogy egy árvaházban főnökösködni akkora meló, de ráhagytam - Ebédelünk együtt? Naná, hiszen elviszlek egy igazi Nando’s-ba. Hogyne jönnél! - Barátnőm képes volt órákig locsogni mindenféléről, a végére már meg sem várta válaszom, volt olyan, hogy letettem a pultra a telefonom, megsütöttem a tojásrántottám és még mindig beszélt. Lenyűgözött, néha viszont halálra idegesített. Gyenge idegrendszerű lány vagyok és szeretek egyedül lenni, de mindig is imádtam barátnőm, amiért mindig ott volt nekem, amíg hozzá nem szoktunk az osztrák iskolához: kétnaponta ki kellett rángatnunk egymást a depresszióból. - Nem hiszem el, hogy nem nálam laksz... ez olyan, nem is tudom, de nem tetszik! Legalább jó a hotel?! Meglátogatlak és ha nem tetszik azonnal hozzám költözöl! Érted? Figyelsz?!
-Igen-igen... oké! És mehetünk, 2-kor a szálloda előtt?!
-Tökéletes - Mondta, majd gyorsan elköszöntünk. Elindultam a “lakásfelfedező” túrámra. A konyhában és az étkezőben gyönyörűszép mahagóni bútorok voltak az étkező egybe volt építve a konyhával, abból nyílt a nappali: egy három személyes kanapé és egy hatalmas TV, tájképek lógtak a falon és egy kandalló állt a sarokban. Igazán hangulatos volt a lakás, a piros és a sárga minden árnyalatában pompázott. A hálószobában egy hatalmas francia ágy volt és egy TV, az ajtó mellett pedig egy hatalmas szekrény, benne egy kisebb fajta páncél szekrény. Itt mitől kéne félni?! Nem jártak még Magyarországon. A hálóból egy fürdő nyílt: a falakat szép, díszes fehér csempe borította, egy kisebb zuhanykabin és egy nagyon szimpatikus hatalmas hidromasszázsos sarok kád, mellette egy mosdó és egy hatalmas tükör. Lényegében ha nem lett volna panel, akkor még el is fogadtam volna. Immáron felöltözve indultam útnak London utcáit róva rájöttem, hogy szép város ez. Hát nem az otthon, de erre a pár napra elmegy. Elképesztő tájékozódó képességemnek hála valahogy a Big Ben-hez keveredtem, ami hatalmas volt. Szerettem a régi épületeket. Vettem egy fagyit a közeli bódénál és leültem a hídra, csodáltam az alattam folyó Temzét, ami kicsit a Dunára hasonlított. Elővettem telefonom és tárcsáztam Bogi számát.
-Szia, hány óra?!
- Most komolyan ezért hívtál fel?- Értetlenkedett a vonal másik végén lévő barátnőm.
-Nem, dehogy, csak itt ülök a Big Ben-nél és arra gondoltam, hogy ide jöhetnél majd értem és úgy mennénk a kajáldába - Nyaltam bele citromfagyimba.
- 1 óra és van ott a közelben egy Nando’s a Stamford úton menj át a hídon és el balra, ott lesz a bal oldalon. Bízom benne, hogy megtalálod.
-Miről beszélsz? Én tökéletes tájékozódó képességgel rendelkezem.
-Indulok, ott találkozunk!- tette le a telefont.
Még ültem egy darabig a hídon, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a London Eye-ra.
Néztem a Temzét, ahogy a fény megtört a fodrozódó hullámokon. Kedvem támadt úszni.
- Bonne journée, madame - Könyökölt egy helyes fiú mellém. Velem egyidős lehetett, szőke haja és gyönyörű égszínkék szemei varázslatossá tették arcát.
- Bonne journée!- Viszonoztam gesztusát.
- Tudom, hogy idegen vagyok, de kérhetnék egy hatalmas szívességet a hölgytől?- Kérdezte zavartan, enyhe francia akcentusal.
- Ugyan, hagyd a formaságokat, mondd csak!- Mosolyogtam rá bátorítóan.
- A barátaimmal nyaralunk itt és azt mondták úgysem kapnék puszit egy ilyen gyönyörű lánytól - Nézett rám félszegen - Persze csak arcra, nehogy félreértsd!!- Mentegetőzött tovább, mire én felnevettem.
- Akkor bizonyítsuk be a barátaidnak, hogy a magyar lányok szeretik a francia fiúkat - Azzal egy hosszú puszit nyomtam ajkaira.
- Citrom?!- nyalta le ajkait, mire én felnevettem és a pohárkámra mutattam, amiben eddig a fagyim tároltam. Elővett egy tollat és egy papírt és ráfirkált pár számot.
- Hívj, ha bármire szükséged van, az adósod vagyok!- kacsintott kezembe nyomva a papírt. - És köszönöm!!- intett, majd a többi fiúhoz futott. Elővettem a telefonom és bepötyögtem számát, majd elküldtem SMS-ben az enyémet. Elindultam a Bogi által mondott irányon és pár perc alatt már egy Nando’s feliratú étterem előtt álltam. Bevallom, nem ilyenre számítottam. Sárga falak, piros ponyva és narancssárgás székek. Felül pedig egy úgyszintén piros felirat az étterem nevével.
-Itt vagyok!- botorkált felém barátnőm.
- Mi ez az öltözék?!- nevettem el magam: úgy nézett ki, mint egy öreg nő, ebben a hosszú szoknyában és női zakóban.
- Tudod, így néz ki egy dolgozó felnőtt, nem úgy, mint te - Mutatott feszülős cicanacimra, magassarkúmra és félvállas pólómra. Szemforgatva indultam be az étterembe, bent leghátulra ültünk egy kis kétszemélyes asztalhoz. Bogi rengeteget mesélt minden féléről, az itteni életről és amíg a pincér ki nem hozta a rendelést Niallról áradozott, meg a tegnapi napról, hogy ő mennyire hálás. Jó volt boldognak látni végre, ennyi idő kihagyás után is úgy tudtunk beszélni mint anno 15 évesen. Együtt olyanok voltunk, mint akiket a világon semmi sem zavar. Mindenen képesek voltunk nevetni. Imádtam, hogy sosem unatkoztam mellette. Egy lány sikítva toporgott az egyik asztal mellett. Eleinte nem zavart, de mikor már 10 perce folyamatosan sikítozott, elegem lett. Barátnőm folyamatosan próbált csitítani, hogy nem éri meg itt balhézni, de engem nem érdekelt. Sosem tudtam elviselni az ilyen kis picsákat. Odasétáltam hozzá és megkocogtattam a vállát, mire felémkapta fejét egy percre abbahagyva a visítást.
- Lehetne, hogy ne visíts úgy, mint egy fürdőskurva?!- Villantottam rá legkedvesebb mosolyom, mire az egyik pincér is mellém sasszézott, és igazat adva nekem - ilyen sem történik sokszor- kiterelte a kedves kishölgyet, aki csak hebegni-habogni tudott. Végre teljes nyugalomban sétáltam volna vissza a mi kis asztalunkhoz, de egy kéz, mely a csuklómra fonódott megakadályozott ebben. Azonnal kitéptem kezem a szorításból, nem bírtam elviselni ha idegenek taperolnak az engedélyem nélkül.
-Sajnálom!- mentegetőzött a kéz tulaja, akiben Harry-t véltem felfedezni. - Szia Angela!- mosolyodott el féloldalasan, amolyan nőcsábító mosoly volt ez, amiből én nem kértem.
-Angéla- Magyarosítottam rosszul kiejtett nevem- Helló- Dörmögtem visszaindulva asztalunkhoz.
-Várj már - fordult hátra székén Harry- Nem akarsz ideülni?!- nézett rám kérdőn.
-Itt van Bogi is- Mutattam asztalunk felé. Niall erre rögtön felkapta fejét, mire én egy hatalmas mosollyal tudattam vele hogy láttam, ő csak zavartan vakargatta tarkóját.
-Sziasztok fiúk!- Termett mellettem Bogi.
-Te mindig olyan tökéletesen időzítesz!!- mosolygott Louis. Barátnőm csak értetlenül tekintett körbe, majd tekintete megálapodott rajtam. - Harry meghívott engem az asztalukhoz kajálni - vontam vállat, mire ő csak csalódottan elmosolyodott - De Niall nagyon szeretné ha te is csatlakoznál- köszörültem meg torkom.
-Hát...izé...az nem is... vagyi-is de... deee- Magyarázkodott a szőkeség fülig pirulva.
Tudtam, hogy Bogi sosem bocsát meg nekem, ha ki kell hagynia miattam egy ilyen “lehetetőséget”, mit volt mit tenni, átültünk. A két szőke persze mintha egy másik dimenzióba került volna: elcsacsogtak, engem persze Lou akart folyamatosan beszédre bírni. Néha jókat nevettem viccein, máskor legszívesebben tarkón csaptam volna. Harry természetesen mellém passzírozta magát és követelt egy képet, merthogy úgy nézünk ki, mint a testvérek: nekem is, neki is göndör hajunk és zöld szemünk volt, amit én természetesen már azelőtt észrevettem, hogy ő akárcsak látásból ismert volna. Nekem egy árnyalattal sötétebb zöld volt a szemem, de Liamnek még egy anyajegyet is sikerült kifognia, ami ugyanott volt mint Hazz-nak.
-Kiposztoltam Twittere - Dugta az orrom alá telefonját, amiben ott virított a rólunk készült kép, félre is nyeltem miatta az italom .
- Jézusom ember!!! Eszednél vagy?! Holnap velem lesz tele a Twitter és a Facebook - nyögöm fuldokolva- Ez mekkora poén - kacagtam el magam, mire ő is mosolyra húzta száját.
- Nem tűnsz olyannak, akit érdekel más véleménye - Kapott be Zayn egy sültkumplidarabot.
- Oh, nocsak! A te hangodat is lehet hallani?! - Álmélkodtam, mire ő csak megforgatta szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése