Első fejezet-

Sziasztok!! Íme hát Pati új történetének első fejezete! Reméljük tetszeni fog mindannyiótoknak!

Puszi: Pati(írónő) és Zsó(szerki)

:.Zayn.:

A fiúkkal és Paul-lal az oldalamon indultunk a mai fotózásra. Egy furcsa külföldi lap - talán német vagy osztrák - fotósa jön Londonba és kért pár képet. Paul olyasmit mondott, hogy kül,-és beltéri fotózás is lesz, de ahogy kisandított a BMW ablakán a szakadó esőbe- hacsak nem akarunk egy jó kis tüdőgyulladást kapni -, a kültéri fotózást átszervezik máskorra. Remek... Még több meló. Imádtam énekelni, de a sok interjú és fotózás már annyira nem volt ínyemre. Sajnos még kedves menedzserünk sem volt tisztában vele, milyen fotózásnak is nézünk elébe. Nem voltam túl jó passzban, a kevés alvás megárt nekem - hát még a nem alvás...

Fejünkre húzva kapucninkat ugráltunk ki a járműböl. Beérve a stúdióba a  pultnál ülő hölgy útba igazított minket és még egy kis térképet is kaptunk, nehogy eltévedjünk, de a 17-es terembe érve csak egy férfit találtunk, aki egy számomra ismeretlen nyelven kiabált a telefonba. Meglepve néztünk rá, mire ő csak egy kedves mosollyal intett, hogy üljünk le.

-Sajnálom - fogott kezet Paullal - Árpád vagyok - mutatkozott be kezet rázva mindannyiunkkal. Egy szimpatikus férfi volt, jó kiállással.

-Sajnos Angéla késni fog - túrt bele fekete hajába.

-Semmi gond - próbált optimista lenni Paul, de tudtam, hogy utálja a késést. Ha mást nem is, de ezt megtanultuk. - De a fiúknak 5-kor interjúja lesz, esélyes, hogy előtte befejezzük? - Árpád csak grimaszolt egyet.

-Rajta leszünk - bólintott - De ha megbocsátanak, én el is indulok. Viszlát! - tűnt el az ajtó mögött. Látszólag sietős dolga akadt. Eltűnt, egyedül hagyva minket. Tíz perc várakozás után úgy döntöttem, még most elmegyek a mosdóba. Minden folyosó egyforma volt, de jó tájékozódási képességemnek hála csak 5 percet vett igénybe, mire megtaláltam a keresett helyet. Dolgom végeztével indultam volna vissza a többiekhez, de kilépve az ajtón egy lány futott el előttem. Felém kapta a fejét és egy másodperc alatt a földre került. Mondott valamit idegen nyelven, amit nem értettem. Kezdtem unni, hogy ma senkit nem értek... Odasietve hozzá felsegítettem a földről. Megfordult és karon ragadva engem rohanni kezdett. Már éppen ellenkezni akartam, mikor berontott a 17-es terem ajtaján.

:.Angéla.:

Rohantam végig a folyosón lehagyva Bogit. Nem szerettem késni. Valaki kilépett a mellettem lévő ajtón, hátra akartam nézni, mert ismerősnek tűnt, de ahogy hátrafordultam összeakadt a lábam és lendületemnek hála a földön landoltam.  Fájdalmam kifejezéseképp elejtettem pár "Bazd meg"-et, az előttem álló fiú ugyanis - aki miatt elestem - maga volt Zayn Javadd Malik teljes életnagyságban. Elfogadtam felkínált jobbját, majd karon ragadva ismét futásnak eredtem. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem ellenkezett. Berúgtam a megfelelő - 17-es - terem ajtaját és már meg is pillantottam Pault, akinek a feje akár egy paradicsom vöröslött. Utáltam, ha leszidtak.  Mosolyogva kezet ráztam mindenkivel - Jó napot, örülök, hogy megismerhetlek titeket, a nevem Fehér Angéla. Ön bizonyára Paul - ráztam meg a menedzser kezét is - Sajnálom a késést, de Magyarországról jövök és félúton bedöglött a GPS-ünk, így is egész éjjel vezettem, hogy ideérjünk!  -  Mondtam a gyér angoltudásom miatt elég tagoltra sikerült mondatot.

-Fitt vagy! - lihegett Zayn még mindig az ajtóban ácsorogva.

-Csak nem megizzasztottam a mi kis sztárocskánkat? - gúnyoltam. Hirtelen 4 bandatag termett előttem és olyan mereven bámultak rám, hogy késztetést éreztem tökön rúgni őket - ennyit az angolok jólneveltségéről.

-Hazz, miért titkoltad előlünk, hogy van egy ikerhúgod? - motyogta Liam, mire Lou a nyakamba vetette magát.

-Annyira édes! - duruzsolta fejemet simogatva.

-Louis, én leszállnék róla, mielőtt robban! - szólalt meg Zayn egyre vörösödő fejemet látva.

-OMG! OMG! OMGGG!!!! Úristen!!! - Visította az ajtóban álló barátnőm.

-Bogi, esküszöm neked, hogy kitépem a tüdődet, ha elkezdesz visítozni! - váltottam át magyarra. Tudni illik utáltam nem az anyanyelvemen beszélni. 

Minden fiú rám nézett, mire fáradtan kifújtam a levegőt és folytattam. - Hoznál nekem egy extraerős feketét és egy Red Bull-t? És fiúk, ő itt drága barátnőm: Bogi. - váltottam át angolra. - És most lemegy a boltba. Kértek valamit? Maga, Paul? - dörzsöltem meg fáradtan orrnyergem, majd kérdőn a teremben lévő férfi neműekre pillantottam. A bandatagok egyenként felsorolták mit kérnek, barátnőm pedig már attól oda volt meg vissza, hogy előtte állt életének 5 értelme, ami engem megmosolyogtatott. Én sosem tudtam semmiért így rajongani. Miután Bogi távozott, én ásítozva kezdtem összeszerelni a felszerelést - szerencsére előrelátó módon Árpival már 1 héttel a fotózás előtt kiküldtem a kellékeket és a ruhákat. 

Egyeztettem Paul-lal: A kültéri képek megcsinálását csütörtökre halasztottuk, így volt még 3 napom pihenni. Törökülésben telepedtem le a földre, úgy ellenőriztem gépem beállításait.

-Bocsánat, hogy megzavarlak - ült le mellép Liam -, de megkérdezhetem, hogy honnan jöttél?

-Magyarországról. - Mosolyogtam fáradtan, mire csak egy meglepett "Ó" volt a válasz.

-Nekem azt mondták, hogy egy osztrák magazinnak kellenek a képek. - méregetett gyanakodva menedzserük. A terem elég kicsi volt, így ha normál hangerővel beszéltél, azt az egész helyiségben hallani lehetett.

-Igen, egy osztrák magazinnak dolgozom - vontam vállat, mire mindenki értetlenkedve nézett rám. 

-15 éves koromig Magyarországon éltem, onnan Ausztriába költöztünk, de én 18 évesen hazamentem, onnan Amerikába, 21 évesen Japánba és most ismét Magyarországon élek közel az osztrák határhoz, hogy könnyen be tudjak járni dolgozni. - néztem az érdeklődő fiúkra. Most már mindenki engem figyelt, ami nem igazán tetszett.

-És a barátnőd? - intett az ajtó irányába Niall.

-ő Kiss Boglárka, vele 15  éves koromban találkoztunk, és 20 éves korában költözött ki ide, Londonba. Mindig is ez volt ez álma. - mosolyogtatott meg az emlék - Már akkor a ti történetetekkel fárasztott, amikor megalakult a One Direction. Minden videót, számot és tényt meg kellett hallgatnom és néznem. Niall, te vagy a kedvence, megkérhetlek? - mire ő csak egy mindent tudó bólintással válaszolt és látszott rajta, hogy tetszett neki a bók. 

Mint aki tudja, hogy emlegetik, megjelent az ajtóban barátnőm, kezében a fért italokkal. Egyenként kiosztotta azokat, és a szőkeség egy hatalmas puszit nyomott arcára köszönetképpen. Azt hittem, Bogi ott folyik szét, Zayn-nek kellett megfognia a tálcát, nehogy elejtse.

-Bogi, talán meleged van? Úgy kipirultál! Tetszik az új színed! - kacsintottam rá és egy hálás mosolyt küldtem jótevője felé.

-Nehogy a nyakadba boruljon! - fordította felém a kávét. Nevetve vettem át kávém és az energiaitalom.

-Nem fog az nagyon beütni? - mutatott Liam az italaimra.

-2 és fél napja nem aludtam! Nekem semmi nem árt. - húztam le egyszerre. 

-Ugyanígy issza az alkoholt is! - nézett rám dorgálón Bogi.

-Kezdjük! - tereltem a fiúkat oda, ahol az első pár képet szerettem volna megcsinálni.

A fiúk beszámíthatatlanok voltak: Megkértem ő et, hogy jöjjenek közelebb a kamerához, erre elfutottak. Közben lemondták az interjújukat, így időkorlát nélkül tudtunk dolgozni. Talán Zayn-nel és Niall-el volt a legtobb problémám: A szőkeség nem akart külön képet magáról, mert ő "nem elég helyes". Boginak viszont sikerült feltornáznia az önbizalomhiányos fiú egóját. 

-Hadd nézzem! - idegeskedett Zayn!

-Jó az, ne sírjál! - morgolódtam.

-Angéla, ugye? Add csak ide! - nyúlt a fényképezőm után.

-Senki nem foghatja meg Csimbit az engedélyem nélkül! - támasztottam csupasz lában mellkasának, nehogy elérje.
- Csimbi?!- Húzta fel egyik szemöldökét.
 - Esküszöm nővé photoshop-pollak és kiteszem twitterre, ha nem hagyod abba! - mindenki nevetésben tört ki. - Bogi, rakd fel a gépre. - adtam át barátnőmnek a gépet, majd egy birkózó fogással ártalmatlanítottam Zayn-t.

:.Zayn.:

Kikezdeni velem?! Tetszett a lányka stílusa. Azt mondta, hogy minden magyar ilyen közvetlen, ami meglepett. Azt hiszem, látatlanban is bírom őket. Úgy kezelt minket, mint a testvéreit: Harry-t még tarkón is csapta, mikor már végképp nem tudott viselkedni.

Végre engedett a szorításból, így mielőtt meggondolhatta volna magát felálltam, de ő nem tartott velem. Lehunyt szemmel feküdt a földön, csokibarna loknijai szétterültek körülötte.

-Ezek nagyon jók! - dícsérték meg a képeket a fiúk. Még Paul is, pedig ő nagyon kritikus.

-Zayn! - a monitorra pillantva egy kávébarna szemű fiú nézett vissza rám, a színek és a kontrasztok elképesztőek voltak. Nem szoktak tetszeni a rólam készült képek, de ez a kép még az én tetszésem is elnyerte. Harry lapozott, mintha csak a szemünk lenne a fontos, azt emelte ki a különbözö hátterekkel - Lepislantottam a földön fekvő lányra, aki fáradtan tekintett fel rám félig csukott szemhéja alól. "Ügyes" dörmögtem neki halkan, mire ő csak elégedetten elmosolyodott, majd hívogatóan felém nyújtotta kezéz, hogy segítsem fel a földről, én azonban inkább leguggoltam hozzá és az ölembe vettem. Mondott valamit, felteszem magyarul, mert nem értettem.

-Azt mondja kényelmes. - segített ki szőke hajú barátnője. Letettem az álomszuszékot a kanapéra és már indultam volna vissza a többiekhez, ha nem markol bele a dzsekimbe, sikeresen lehúzva rólam azt.

-Eladom és elmegyek Hawaii-ra. - dörmögte félálomban.

-Már csak az hiányzik neked! - vette el -azt hiszem- Bogi göndörhajú barátnője kezéből a dzsekim, majd visszaadta.

-Zayn, indulunk - szólt Paul felkapva táskáját.

-Csütörtökön látlak szépfiú! - kacsintott rám Angéla, majd vad integetésbe kezdett, valószínűleg a fiúknak szánta. Paul-lal visszamentem a fiúkhoz, akik azon tanakodtak, mit kezdjenek szabadidejükkel.