5.fejezet - G-y-o-n-y-o-r-u

Sziasztok!! :D Itt is az új rész!! Reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog! :D (Nekem nagyon bejött, eddig ez a legjobban. Zsóxxx)
A kép kizárólag a képzelet szüleménye!

:.Angéla.:

Kellemes,bizsergető érzés borította be vállam, majd egyre lejjebb kúszott hátamon finom és meglepően csikis apró szúrások kíséretében. Halkan felnyögtem, majd pár centit hátrébb kúsztam. Egy izmos kar ölelt át mellem alatt. Ahogy haja simogatta hátam, borzongás futott végig testemen, minden egyes csókja után. Elmosolyodtam, de nem éreztem elég erőt magamban, hogy kinyissam szemeim.

- Azt hittem, te az a Numera után kiosonós fajta vagy - Élveztem tovább hátamra lehelt csókjait. Aprót mozdult, forró lehelete simogatta tarkóm, mire én csak még szélesebben mosolyogtam. Túlságosan is hozzászoktam, hogy a férfiak számomra csak ágymelegítők, ezért minden fiú, aki nálam kikötött, nem maradt tovább hajnalnál, de őt nem tudtam kirúgni az ágyamból és én sem tudtam lelépni, hisz a saját házamban voltam. Annyira kellemes melegséggel töltött el, hogy ott találtam magam mellett. Már szinte el is felejtettem, milyen érzés így ébredni.

- Mit jelent? - Kérdezte selymes, már-már suttogásnak tűnő hangon, végig húzva ajkát szárnyakat mintázó tetkómon, mely alá az volt írva, “Vezess haza!” .

- Vezess haza... - nyögtem elhaló hangon. Maga felé fordított és felém görnyedt. Rákényszerített, hogy nézzek abba az együttérző mélybarna szemébe. Sosem bírtam, ha sajnálnak, hát még, ha ő sajnál.

- Mi történt? - kérdezte komoly hangon. Rögtön látta rajtam, hogy ez nem csak egy tetkó, ez annál sokkal többet jelent nekem.

- Az egyik kiborulásom alkalmával csináltattam - Nyeltem egyet, mert túl száraznak éreztem torkom a beszédhez - mindig is lázadtam a sorsom ellen, sosem fogadtam el, hogy olyan helyen kell élnem, amit mindennél jobban gyűlölök... utána pár héttel költöztem el otthonról, azóta csak telefonon tartom a kapcsolatot a szüleimmel - Visszagondolva elszorult a torkom. Zayn csak megértően bólintott és egy puszit nyomott homlokomra. Nem tudom, miért mondtam el ezt neki, valahogy mindig eltusoltam a történteket, de neki anélkül tudtam elmondani, hogy szánalmasnak érezném magam.

- Én is elmondtam valamit, most te jössz! - Fordultam felé felkönyökölve. Nem fogadta el a szituációt, helyette magához vont, hogy mellkasára hajtassam fejem.

- Nem szeretek másokat traktálni - Cirógatta meg hátam. Mérgesen kifújtam a levegőt majd egyenesen a szemébe néztem.

- Idefigyelj. Én sosem nyavalygok, de valami érthetetlen oknál fogva elmondtam neked, amit nem sok ember tud! Nem érezném magam egy nyafogós kis kurvának, ha te is mesélnél valamit! - Ültem fel és bosszúsan néztem abba a derűs kávészín szempárba. Felnevetett, majd felnyomta magát és ismét magához húzott.

- Rendben... - Nevetett fel jóízűen. Percekig csak hallgattam szíve dobogását, aztán halkan, fáradt hangon megszólalt. - Tudod... ahová jártam iskolába és ahol éltem, mindig célkeresztben voltam a vallásom és apám miatt, aki Pakisztáni származású. Tudod, nem voltak túl elnézőek velünk az emberek, pedig apám egy rettentően jó ember! - Bólintottam , jelezve, meg tudom érteni, amit mond, aztán folytatta - Ekkortájt szoktam rá a cigire, gyerekfejjel nem tudtam elfogadni, hogy kinéznek és egyre züllöttebbé váltam. Rossz társasába keveredtem és a nyakamba varrtak egy bolti lopást... emlékszem, anyám hogy zokogott, akkor. Miután lezajlottak a  tárgyalások és bebizonyosodott az ártatlanságom döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább, jelentkeztem az X factorba, hogy anyám és apám végre büszke lehessen rám... és most itt vagyok - Fejezte be egy hatalmas szusszanással.  Nem gondoltam volna, hogy ennyi szenvedésen kellett keresztül mennie ahhoz, hogy oda jusson, ahol most van. 

- Reggelizzünk! - Pattantam ki az ágyból magam után rángatva. - Tudod, tőlem nem lehet együttérzésre vagy vigasztalásra várni, mert sosem voltam benne jó, hogy kimutassam az érzéseimet, bezzeg a filmekben mindig tudják, mit kell mondani! Én általában csak rontok a helyzeten! - Nevettem fel savanyúan, kisétálva a konyhából. -De köszönöm, hogy elmondtad, nagyon sokat jelent! - Fordultam felé egy meleg mosollyal megajándékozva.

:.Zayn.: 

Elmeséltem neki azt, amit mióta sztár lettem senkinek. Féltem, hogy kiderül és minden címlapon én fogok virítani; hogy a fiúk, ha megtudják le fognak nézni. Tudom, ők nem olyanok... de nem olyan könnyű ezt magammal is elhitetni, mi sem vagyunk tökéletesek , ahogy azt sokan gondolják, köztünk is sok a vita és az egyetnemértés. Az, hogy elmondhattam, valahogy levette a vállamról ezt a szörnyű terhet. Nem is tudja, mekkorát segített csak azzal, hogy elmondhattam, kiismerhetetlen és elképesztően furcsa lány, na meg úgy töri az angolt, hogy legszívesebben nevetnék rajta, de nem úgy neveltek, hogy kinevetnék bárkit is. Így hát mosolyogva követtem őt a konyhába. 

- Nem akarsz felöltözni? - Kérdeztem letelepedve az egyik ebédlőasztalnál lévő székre. Csípőre tett kézzel méregetett.

- 1.: te is pucér vagy. 2.: így sokkal kényelmesebb. Talán nem tetszem?! - Fordult körbe, hogy jobban szemügyre vehessem tökéletes testét. Csak ekkor fedeztem fel, mennyi tetkója is van: felkarján egy mancsnyom, mellén egy madár és hátán a szárny. Mikor csípőjére néztem, lefagyott a kacér mosoly az arcomról, mely eddig ott virított. Rögtön észrevette és végigsimította kezét a repedéseknek tűnő halványrózsaszín csíkokon. 

- Konok kislány voltam és 16 éves koromban úgy határoztam, lefogyok. Két hét alatt 10 kilótól szabadultam meg. Mit ennél? - Nyitotta ki a hűtő ajtaját. Éreztem,  hogy még korán sincs vége a történetének, de nem faggattam tovább, helyette vállat vontam. Nem érdekel , milyen kaja ,amíg valami van a gyomromban. 

- Tojás megfelel?

- Nekem teljesen - Túrtam bele hajamba, mely még mindig összeállt zselétől. - Ha nem bánod, lefürdök - Intett, hogy felőle rendben van, rögtön megtaláltam a fürdőt, ahol elénekeltem neki a dalom. Most nem a kádat választottam, hosszú és macerás, inkább beugrottam a zuhany alá és hosszú percekig élveztem, ahogy a forró cseppek simogatják bőröm. Miután megmosakodtam, kiléptem és összeakadt a szemem a tükörképemmel , melyen egy hatalmas lila folt díszelgett. Reménykedni tudtam csak, hogy el tudom takarni míg hazaérek, jobb híján a tegnapi alsónadrágomba bújtam. Visszaérve a konyhába megcsapott egy isteni illat, valami külföldi szám szólt laptopjáról, melyet irtó hamisan énekelt. Mögé osonva elnevettem magam, mire ő kíváncsisággal teli borostyánszín szemét rám emelte.

- Mi van, Malik úr? Tán nem tetszik a hangom? Fogadjunk, ki sem tudod ejteni! - Fordult meg kihívóan.

- Naaa, hajrá, mondj valamit. Én túl profi vagyok ahhoz, hogy ne tudjak valamit kimondani! - fontam önelégülten kezem karba. Előkapott egy lapot és körmölni kezdet,t majd felém fordítottam, elvettem tőle, de csak bámultam a papíron lévő szavakat: “Az Angéla Gyönyörű” Ez a három szó talán nagyobb gondot okozott, mint akármilyen szám eléneklése. Nem volt ötletem, hogyan kezdjem el, helyette leültem és hosszú percekig csak tanulmányoztam. Magamban ezer definíciót lefuttattam, hogy lehet kimondani ezeket a szavakat, de ötletem sem volt. Elmélkedésemnek Angela vetett véget azzal, hogy elém rakta a tojás rántottámat, melyben tojáson kívül még sokféle hozzávaló díszelgett. 

- Na, te “profi”, rájöttél már? - Kérdezte elégedetten mosolyogva. Jobb híján betűzni kezdtem. - Az Angela G-y-o-n-y-o-r-u - Vakargattam fejem értetlenkedve, de ő csak kedvesen mosolyogva kijavított.

- Az Angéla gyönyörű - Olyan magabiztosan és elképesztően szépen ejtette ki szavait, hogy hirtelen már nem is akartam kinevetni angol tudása miatt. 

- Szép! - nyögtem végül, beleharapva tojásomba. Ennél finomabb tojást még életemben nem ettem, mint amit elém tett. 

:. Angéla.:

Akárhányszor javítottam ki nevem, valahogy az ő szájából tényleg szépen hangzott, mert nem magyarosan ejtette, szó se essék, imádom a magyart, de ahogyan ő ejtette, az más volt , különleges. Élveztem, ahogy szenved azzal a papírlappal, de már éppen ideje volt, hogy kisegítsem. Rosszabbul mondta, mint vártam, talán egy-két hangot ejtett jól egyedül. Jó volt nézni, ahogy falta a tojást. Még anno apámtól tanultam meg a tökéletes receptet, ő képes volt mindig valami újat tenni bele.  Végül minden jónak vége szakad, ideje volt indulnia, ahogy nekem is. Felhívta Lou-t, hogy vigye haza, én pedig összeszedtem magam és lealapoztam szeme körül díszelgő lilás karikát. 

- Jobb, mint újkorában! - Bólintottam elégedetten, mire ő köszönetképpen forró csókot lehelt ajkaimra, majd összeszedve cuccát elindult a parkoló irányába. Ahogy kiment az ajtón,

az én telefonom azonnal megszólalt, nem túl nagy megdöbbenésemre Bogi számával a kijelzőn, megnyomtam a fogadás gombot.

- Niall!!! - sikította bele vidáman a telefonba.