17.Fejezet - Hülye ötlet volt, sajnálom!

Sziasztok!

Nagyon sajnálom a rengeteg késést!!!

12 rendszeres olvasó! 

Wáó... pedig már nem volt sok reménységem ebben a blogban :"D

Hát köszönöm mindenkinek

jó olvasást kívánok!

:.Zayn.:

Angela felhúzott a földről és beinvitált a lakásába, kíváncsian léptem be az ajtón, elvégre ez az a hely, ahol Ang a gyermekkorát töltötte. A nappali egyben volt a  konyhával, balra egy hatalmas tükrös szekrény, mellette sorakozott a hűtő, a konyha bútorok, a gáz és végül a mikró, velem szemben egy lépcső volt felfelé az emeletre ami hamar eltűnt jobbra a mennyezet mögött, jobbra egy koromfekete étkezőasztal mellette hozzá illő székekkel, a helyiség többi részét egy három személyes kanapé, két fotel és egy közéjük elhelyezett dohányzó asztal foglalta. Végül a szemem egy fekete kandallón állapodott meg, nagyon kellemes lehetett télen elé telepedni. Nem volt nagy hely, talán pont annyi, hogy két ember elférhessen egymás mellet, ha közlekednek, de annál otthonosabb volt. Láthatóan saját készítésű festményekkel a falon, narancssárga, a lépcsőnél pirosra festett fal, fehér mennyezettel. Az étkező asztalnál lévő két ablakpárkány tele volt különféle virágokkal, igazán ide illett, ahogy azon sürgölődött, hogy italokat készítsen, én letelepedtem a paplannal leborított kanapéra. Elém tette gőzölgő kávém, majd letelepedett az egyik szemben lévő fehér szőrmével leborított fotelra.

- Igazából magam sem tudom, miért jöttem - vakartam meg tarkóm zavartan. - Hülye ötlet volt... sajnálom, hogy zavartalak - indultam el az ajtó irányába.

- Nem, az a hülye ötlet, ha most kisétálsz azon az ajtón! - morgott rám, mire én engedelmesen visszaültem. - Hogy-hogy el tudtál jönni? A nagy sztárok nem mindig elfoglaltak?! - váltott témát bátorítóan.

- Van egy hét szünetünk - kortyoltam bele kávémba.

- Hát, akkor akár akarod, akár nem... azt velem fogod eltölteni - tágra nyílt szemmel figyeltem, ahogy rám mosolyog. Reménykedni sem mertem volna, hogy ezt mondja, azt hittem, páros lábbal fog kirúgni a házából, de nem tette, ehelyett azt mondta, maradjak, ami furcsa melegséggel töltött el.

- Kívánságod számomra parancs - mosolyodtam el én is, mire lépteket hallottam a lépcső felől. Egyszerre néztünk abba az irányba, a már a lépcső alján járó férfi körülbelül két méter magas volt, sötétbarna haja és valamivel sötétebb zöld szemei voltak, mint Angelának, de legalább kétszer olyan széles volt, mint én, egyből elkapott a kisebbségi komplexus, ha erre a debellára néztem. Flegma léptekkel, mint akié a ház jött le a lépcsőn, elfogott a féltékenység.

- Helló - intett, majd kicsit sem leplezve végigmért.

- Óh... kérlek mond drága bátyókám, hogy megrendelted a könyveim! - pattant fel ültében a fotelra, így legalább akkora volt, mint az előtte álló srác. Nem tudom, mit mondhatott, de nem tetszett ez e reménykedő hangsúly, van faszija és engem hülyített? Ki ez az ürge egyáltalán?!

- Meg ne parázz! - borzolta össze Ang fürtjeit, halkan felmordultam.

- Bunkó vagyok... Máté... ő itt Zayn Malik! Zayn ő itt Máté, a bátyám... - mutatott be minket, nekem pedig akkora kő esett le a szívemről, hogy az kimondhatatlan volt. Belegondolva ezt nem észrevenni? Ugyan az az árnyalatú, sötét göndör haj, zöld szemek... mint két klón. Kezet ráztam Mátéval, majd közölte, le kell lépnie a munkája miatt.

Angela kikísérte az ajtóba, én addig a falon lógó képeket fixíroztam, míg ők csacsogtak. Miután hallottam az ajtó csapódást és göndörke közeledő lépteit, oda kaptam fejem. Ang lovagló ülésbe helyezkedett rajtam, meg kell hagyni, azonnal rágerjedtem erre hirtelen hangulat változására.

.:Angéla:.

Meg kell tudnom, mit akart és ennek csak egy módja van... Kínvallatás!

Lábaim csípője köré fontam, szorosan hozzádörgölőzve érzékenyebb pontjaihoz, egyből éreztem a hatást. Füléhez hajoltam és halk, édes hangomon kezdtem el neki dorombolni.

- Hm... Zayn... - érzetem akadozó lélegzetét, nagyon helyes! - Mond meg az igazi okát annak, hogy miért jöttél - duruzsoltam, ajkaimmal leheletnyit érintve füle mögötti érzékeny pontot. Egyből megremegett és ha lehetséges, még jobban zihált.

- Nem is tudom... - nyögdécselt, ahogy hozzá dörgöltem csípőm.

Még hogy nem tudja... Elengedve tetovált karját ledobtam felsőm, hogy “emlékeztessem”, miért is jött valójában. Erotikusan ráharaptam fülcimpájára, még jobban megkínozva.

- Igeeeen? - kekeckedtem, ahogy éreztem kezét felfelé csúszni hátamon, kacéran elmosolyodtam szájához hajolva. Közelebb hajolt, meg akart csókolni, de abból nem eszik. Éppen engedtem, hogy ajkai súrolják enyémet. Vágytól elsötétült tekintetét fel le járatta testemen.

- Mond csak! - cirógattam köldökétől egészen nadrágjába csúsztatva kezem. Csak pár morgással kevert zihálást kaptam válaszul, keze kikapcsolta fekete csipkés melltartóm. Nem engedtem, hogy leessen rólam, kínozni akartam még, nem is gondoltam volna, Zayn lehajtva fejét fogával, leszedte rólam a falatnyi fehérneműt, felfedve csupasz mellem.

- Látni akartalak - kapta be mellbimbóm, aprót harapva rajta, egészen kezébe vette az irányítást, valahol tetszett ez a hirtelen fellángolása, de mikor nagyobbat harapott bele, testem megadta magát és egy hangos nyöszörgéssel megugrottam. Be kell valljam, rettentően élveztem, időm sem volt reagálni szabad kezét rövidnadrágomba csúsztatva megmarkolta fenekem.

- És még? - lihegtem már én is.

Kettőn áll a vásár, Malik! Mosolyodtam el lerántva farmerjét alsónadrággal együtt. Számba vettem már igencsak felizgult férfiasságát és ott kényeztettem, ahol a legjobban szeretni. Hörögve túrt fürtjeim közé megmarkolva azokat kényszerített gyorsabb tempóra... Én megpróbáltam kedves lenni lassú és szelíd, de ahogy ő akarja!

- Mert akarlak mindenestül! - válaszol két nyögés között. Én csak erre vártam, mielőtt még elért volna a csúcsra, leálltam és felállva mosolyogtam le rá erotikusan lenyalva ajkaim. Tudtam, ezt nem úszom meg!

- Tudtam én! - fordultam meg elégedetten, hogy elsétáljak. Mondták mát elégszer: Sose packázz kielégítetlen pasival, ma megtudtam, miért is ne. Mielőtt még egy lépést tehettem volna már a kanapén feküdtem rajtam Zayn-el.

- Azt hiszed, csak így játszhatsz, mi? Hát ezt a játékot ketten játsszuk! - feszítette karom fejem fölé. Akárhogy igyekeztem nem tudtam kiszabadulni szorításából, de mielőtt a továbbiakon agyalhattam volna, már a gatyám valahol a nappali másik felében tengődött tangámmal egyetemben. Ahogy Zayn ujjával kényeztetett, hangos nyögések hagyták el számat.

- Nicsak ki izgult fel még rajtam kívül? - csúsztatta nedves ujjait számba, engedelmesen és kicsit kacéran szopkodtam meg őket.

Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét kirántottam egyik karom szorításából és hajába túrva forró csókot leheltem telt, hívogató ajkaira.

Rég voltam utoljára ilyen: izgatott, önfeledt és boldog. Mellette nem kellett másnak lennem, az voltam, aki és elfogatott, eljött értem ide és ez a dilis még a kutyámmal is megküzdött volna, ha úgy eljuthat hozzám. Láttam milyen féltékenyen méregeti Viktort. Nagyon édes.