Nyakfájásom rángatott ki az álom adta kellemes burokból, aprókat pislogva próbáltam kitisztítani fejem. Kicsit sem nagy meglepetésemre Angela kanapéján találtam magam plédbe csavarva, percek múlva már egy méregzöld szempárral néztem szembe.
- Így tökéletes az ébredés, de jobb lett volna az ágyban... - mosolyogtam ujjam közé csavarva egyik csavart fürtjét. Kínzó vágyat érezve arra, hogy csókot nyomjak azokra a csábítóan telt ajkaira.
- Hát, tudod mit, mondanak! A felnőtté válás első jele, hogy ha a kanapén alszol el, ott is ébredsz! - nyomott apró puszit fejemre, mire én elmosolyodtam, örültem, hogy ennyire furcsán kedves - Majd legközelebb erő izom leszek, és az ágyba cipellek! - feszített be, akár egy bodybuilder, mire belőlem kitört a nevetés - Majd elfelejtettem! A fiúk hívtak! - aggódás futott végig rajtam, nem tudom, mit mondhatott nekik Angéla, de az semmi képen sem vehette ki jól magát.
- Mit mondtál nekik? - kérdeztem tétován, mire ő csak átnyújtotta telefonom.
- Nem vettem fel! - emelte fel karját védekezőn - Nem igazán tudtam, mit akarnál nekik mondani, hol vagy, így inkább hagytam, felkelteni meg nem volt szívem, fáradtnak tűntél - mondta mosolyogva, láttam, hogy felidézi az emléket. Örültem, hogy én magyarázhattam el a fiúknak, mi a helyzet.
.:Angéla.:
Nagyon édes volt Zayn álmában, éveket fiatalodott. Én személy szerint utáltam más előtt aludni, hisz akkor olyan védtelennek tűnhetek és minden akartam lenni, csak az nem. Mikor elment telefonálni tudtam, hogy már éppen ideje hazamennie, 2 napja ugyan abban a ruhában volt, nem mellesleg nem vagyok kisbaba, tudok magamra figyelni. Még innen is hallottam, ahogy mentegetőzik a másik szobában.
- Van egy rettentő rossz hírem! - fintorodott el az ablakhoz osonva.
- Mond!
- Tele van az egész környék fotósokkal, mivel kint hagytam a kocsim, ide gyűltek- morgott, de én csak mosolyogva mellé léptem.
- Akkor hajrá! - intettem fejemmel mosolyogva a szobám felé.
- Mit hajrá? Ki kéne osonnom... - ajkára téve ujjam bele folytattam a szót.
- Kihúzlak én a bajból seperc alatt! - nyaltam meg kiszáradt ajkam.
10 perc készülődés után elég szalon képesnek éreztem magam, hogy utcára lépjek Zayn Malik-kal az oldalamon. Természetesen elengedhetetlen volt a fényképezőm nyakamba akasztanom, tökéletes tervem kivitelezéseképp. Amint kiértünk, a vakuk szinte azonnal villogni kezdtek. Felemeltem kezem csendre intve a körülöttem nyüzsgő tömeget, több kevesebb sikerrel, feszülten várták, mi is történik pontosan.
- Most járnak?
- Mi történik itt pontosan?
- Jól tudjuk, hogy Zayn két napot töltött magánál?
- Megbízható források, kérjük ne tagadja!
- Természetesen ez mind igaz! - intettem le őket, mindenkiben benne fagyott a szusz, Zayn úgy meredt rám, mintha még sosem látott volna fehér embert - Meg kell kérjem önöket, hogy távozzanak! Zavarják ennek a panziónak a nyugalmát! Zayn Malik-kal kizárólag munka kapcsolatban állok, semmi másban! - felmutattam névjegyem, mire mindenki csalódottan húzta vissza fényképezőjét - Az elkészült képeket természetesen hetek múlva láthatják csak! Az XYZ magazin-ban! Még egyszer elnézésüket kérem - mondtam, majd Zayn karját megragadva húztam a parkoló felé, hála erélyes fellépésemnek, szinte minden újságíró lekopott egyet kivéve, aki kitartóan dugta képembe fényképezőjét.
- Előttem ne próbálják letagadni ezt a kapcsolatot! - sürgött körülöttem. Köztudottan egy elég kicsi tűrőképességgel rendelkező ember vagyok, nem tudtam tovább tűrtőztetni magam, egy egyszerű mozdulattal tökön térdeltem a csávót.
- Szerintem kopjon le, vagy a végén a fényképezője bánja, esetleg pár elég fontos szerve! - téptem hátra haját, hogy szemébe tudjak nézni. A mellettem bandukoló fiú most kővé dermedve nézte az eseményeket.
- Maga most fenyegetőzik? - sziszegte foga között fájdalomtól eltorzult arccal.
- Nem! - horkantam fel - Én ígérek és betartok... Addig kopjon le, míg jól van dolga! - húztam kedves mosolyra szám, majd rántva egyet rajta arrébb tessékeltem az útból.
- Ez vad volt! - mondta Zayn idegesen beletúrva fürtjeibe.
- Neeem, az csak most jön - mondtam, majd Kawasaki ninja-m előtolva a garázsból intettem neki.
- Majd találkozunk, te kis dilis! Köszönök mindent és puszilom a fiúkat! - mondtam feltornázva bukósisakom, majd gázt adtam és már az országutat szeltem.
Jó volt kikapcsolni az agyam egy-egy ilyen történés után. Legjobb lett volna eltűnni az országból, de ez jelen pillanatban nem jöhetett szóba, helyette maradtak az országutak, én és a kedvenc motorom.
Ki kellett szellőztetnem a fejem, Zayn társaságában ez nem igen ment, nem tetszett, ahogy veselkedtem vele, valahogy a közelében nem tudok bunkó lenni, valahogy nem megy. Túl közel kezdem engedni magamhoz és ez, akármennyire nem akarom bevallani, megrémít. Nem akarok senkit, el kell felejtenem!
Muszáj...
Így jobb neki is és nekem is...
Fájdalom nyilallt mellkasomba, aztán adtam még egy kis gázt, hátha a szél kiűzi fájó gondolatim, de nem ment, nem múltak el, elemi erővel törtek rám úgy, ahogy már rég nem...
A legtöbb lány sikítva sírt volna valamelyik eldugott sarokban, de én közel sem ilyen lány voltam, motorom kormányát megrántva egy kerékre állítottam és úgy száguldottam a kietlen utcán addig, míg nem éreztem a furcsa remegést, motorom alattam sivítva szántott, kibillentem egyensúlyomból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése