2013. január 16., szerda

9. fejezet - Hatalmas baj van!

Sziasztok!! Itt van a 9. rész. Nekem nagyon tetszik (de hát melyik nem? :D), reméljük, hogy nektek is. Nem bánnánk, ha néha megdobnátok egy-egy komival, mert igazán fel tud minket dobni egy-egy kedves szó, még a rossz napjainkon is. :D De nem is rizsázok többet, itt a következő rész. 
Puszi: Pati és Zsó ×××

:.Zayn.:

Hetek óta most először keltem vidáman, nem értettem ezt a hirtelen jött örömöt, ennek ellenére nagyon tetszett. Korán volt még, s tudtam, hogy csak Liam van ébren vagy talán még ő sem. Kiballagtam a konyhába, ma lazítósra akartam fogni a figurát, megnézni egy filmet, inni valamit, semmi extrát. Kiosontam, nehogy felkeltsek valakit, nem kis meglepetésemre még csak most hajnalodott, de biztosra vettem, hogy én nem bújok vissza az ágyba, annyi szent.  Leosontam az emeletről egyenesen a konyhába, ám étel keresgélésemnek hamar véget vetett a nappaliból kiszűrődő hang. Tudtam, hogy Liam koránkelő, de biztosra vettem, hogy ennyire nem, kénytelen-kelletlen egy apró idegességgel a gyomromban indultam el a nappali irányába. Minden átfutott az agyamon; őrült rajongó vagy ami még rosszabb őrült utáló? Megráztam a fejem hátha így eltűnnek ezek az igencsak zavaró gondolatok. Felkattintottam az aprócska kapcsolót és kit látnak szemeim, Bogi állt a bejárati ajtóban Niall barátomat támasztva. Megkönnyebbülten fújtam ki tüdőmben tartott levegőt; velem ellentétben Bogi annyira megijedt tőlem, hogy elfelejtette támasztani barátom, aki mint egy krumplis zsák zuhant a földre, erre csak még jobban megijedt, szája elé kapva kezét térdelt le a szőkeség bal oldalára.
- Zayn, Jézusom! Én nem tudom, mit kéne tennem! Hívjak mentőt?! - Mosolyogva bandatársam idiótaságán leintettem Bogit, nem mentő kell neki, hanem egy jó kis zuhany.
- Ugyan már Bogi, ne szívd fel a dolgot! Inkább segíts! - Emeltem fel egy hatalmas rántással Niallt a földről. Még régen megbeszéltük, hogy ha az egyikünk leissza magát, azzal nem kell finomkodni... nos, én azért megsajnáltam, amilyen tehetetlenül imbolygott ide-oda.
- De hát nézz már rá! - Sipákol átkarolva derekát.
- Vigyük a fürdőbe - Utasítottam szemforgatva.
Miután bevittük a szőkeséget a fürdőbe lekaptam róla felsőjét és gatyáját, de látva Bogi piruló fejét úgy döntöttem, alsógatya marad. Lassan felemeltem, mivel a lenti fürdőben csak kád volt, jobb híján abba tettem barátom, aki szó nélkül tűrte. Ennyire részegnek még nem láttam, pedig én már jó sokszor láttam inni. Hidegre állítottam a vizet és zuhanyozni kezdtem, nem tetszett neki a dolog, de ez a legjobb kijózanító eszköz.
- Szappan van a testemeeeeeeeeeen..... Sampon a hajammooooon.... Zayn keze meg nagyon rossz helyeeen - énekelte, vagyis inkább nyögdécselte jókedvűen, nekem kevésbé tetszett a szitu. - Zayn, meg kell osztanom veled egy kis titkot - kacsintott egyre közelebb hajolva hozzám. Egyik kezemben a zuhanyrózsával másik kezemmel Niall-t támasztva nem volt sok esélyem ellene, legnagyobb szerencsémre nem most törtek elő meleg vágyai-amik szerintem nincsenek, de fő a biztonság-, fülemhez hajolt.
-Hánynom kell!!!! - Olyan gyorsan ugrottam a szoba másik felébe, ahogy csak tőlem telt, Bogi gyors volt és szakszerű, ahogy vödröt adott Niall-nek, simogatta a hátát és a többi. Most először láttam benne a gondoskodó nőt, nem csak egy éretlen lánykát.
- Mi történt?
- Összevesztünk kicsit, nekem éjjel be kellett ugranom, mert megbetegedett az egyik kis srác és szükség volt rám, hazafelé találtam meg, nem tudtam, mit tegyek.
- Jól tetted, hogy idehoztad, köszönöm - Mosolyogtam Niall fejét törölgetve. - Szeretném, ha kibékülnétek - néztem rá kérlelő szemekkel, tudtam, nekik ez a legjobb. Hirtelen eszembe jutott Angéla és elszomorodtam.
- Ugyan, csak egy kis összekapás volt, semmi egyéb! - Mentegetőzött, mire engem azonnal felvillanyozott. - Mi van Angélával? - húzta el a száját, mire nekem is lefagyott a mosoly az arcomról.
- Mennyit tudsz?
- Hm... Szex és más semmi?! Angéla elmesélte, de nem nagyon támogatom az ilyen dolgait.
- “Más semmi...”- ismételtem gúnyosan. - Ha ez neki tényleg nem jelentett semmit, elég csúnyán átejtett.
- Angélának nem szokása hazudni, ezt tisztázzuk már az elején! Amit ő mond, azt úgy gondolja... őt nem érdekli más véleménye... nem fél attól, hogy megbánt valakit... kimondja, amit akar! - Jelentette ki határozottan - Zayn, jobb, ha nem keveredsz bele a dolgaiba, bonyolultabb, mint te azt legmerészebb álmaidban gondoltad. - Húzta el száját ismét, nem tudtam, ezzel mire céloz, rájöttem, jobb, ha tisztázom magammal az érzéseim, muszáj beszélnem valakivel, aki rákérdez olyanokra, amit magamtól nem mertem volna megkérdezni.
- Nem értem ezt a lányt, mások már rég... - Tettem le Niall-t a szobájában elterülő franciaágyba.
- Ó, őt ne hasonlítsd más lányokhoz! Hasonlíthatod UFOkhoz, Wukikhoz vagy akár a jetihez, de egy normális emberhez biztosan nem! - Rázta meg fejét, betakarva Niall-t.
- Akkor mit tegyek? - sétáltam ki utána a szobából magára hagyva a már mélyen szunyókáló barátom. A konyhába battyogtunk és lefőztem egy kávét kíváncsian várva a jó tanácsot.
- Ez a te életed, Zayn. Én nem tudom megmondani, de ma találkozok elméletileg Angélával, ha szeretnéd, beszélek vele. - vette kezébe a kávéval teli bögrét, nem tudtam erre mit válaszoljak, vagy hogy tényleg akarom-e azt a lányt. Ha félretesszük, hogy állandóan ő jár a fejemben és egyszerűen jobb napom lesz, ha csak rágondolok, na meg a szex is csodás vele, talán mégis “belezúgtam”?! Ezzel a kijelentésemmel magamat is megleptem.
- Nem is tudom... - Elmélkedésemnek az egyik dalunk vetett véget, mely Bogi telefonjából szólt, zavart mosolyt villantva felém felvette a készüléket.
- Angéla?! - Bámult értetlenül a telefonjára majd rám. - Ide figyelj! Hol vagy? Történt valami? - Váltott át számomra érthetetlen nyelvre, de hangjából kisütött az aggodalom. - Hahó, ott vagy?! - Percekig csendesen bámulta a telefont, majd szeme idegesen ingázott köztem és kabátja között.
- Mi történt? - Kaptam  keze után megakadályozva ezzel, hogy elmenjen.
- Nem tudom... de szerintem hatalmas baj van!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése